70 éve történt

A II. világháború során 1944. április 13-án érte az első légitámadás a Ferihegyi repülőteret. Az eseményről amerikai és magyar dokumentumokból, különféle összeállításokból és visszaemlékezésekből szerezhetünk tudomást, azonban éppen az ismeretek növekedése és a dokumentumok hiányossága, ellentmodásaik miatt még mindig merülnek fel olyan kérdések, amelyekre azonban talán már sohasem kapunk választ.

Előzmények

Az angol amerikai szövetséges haderő számára a Sziciliai partraszállás és dél-Olaszország elfoglalása után 1944 februárjára megteremtődött a lehetőség, hogy Észak-Afrikából, az itt felépített repülőterekre áttelepített repülőalakulatokkal déli irányból is szervezhessenek rendszeres, stratégiai légitámadásokat Németország és a vele szövetséges országok ellen. A támadások megtervezéséhez sok információra volt szükség és ehhez már korábban, 1943 őszétől elkezdődtek a lehetséges célpontok légi felderítése. Ezután rendszeresen jelentek meg az országunk felett, első időben még csak a RAF magányos, nagymagasságban repülő felderítőgépei. A Ferihegyi repülőtérről az első légifotókat szeptember 30-án az angliai Benson repülőteréről felszálló, 544. SQ (squadron – század) állományába tartozó, Mosquito PR IV-es végezte. Ezek alapján készítették a repülőtér No. 12-13-NA jelzésű amerikai céltérképét.

F_legif_01

Az ország elleni első, április 3-án történt légitámadás során a repülőteret még nem érte támadás, de az itt állomásozó alakulatok már harcba szálltak a bombázógépekkel és a kísérővadászokkal.

Ferihegy_lf_1944

Miért éppen Ferihegy?

Az amerikai stratégiai bombázások első célpontjai között szerepeltek a repülőgépgyárak. A BH-95-ös kódjelű, Ferihegyi – alkalmanként Vecsésinek, Csáky-ligetinek is nevezett – repülőtér a déli részén látható nagykiterjedésű épületek miatt, azt tévesen német megrendelésre dolgozó repülőgép összeszerelő üzemnek minősítették. Ez volt az elsődleges ok a másik, hogy a repülőtéren folyamatosan nagyszámban tartózkodtak, pl a február 24-én átrepülő felderítőgépről készített fotókon 108 db különféle típusú repülőgépet számoltak meg. A légifelvételek alapján, földi felderítés hiányában úgy vélték, hogy ezek nagytöbbségben harci feladatok ellátására alkalmasak. Ez nagy tévedés volt. A valóságban a déli részen az RKI, a Repülő Kísérleti Intézet és társintézetei működtek és a területen látható gépek nagy részét oktatásra, javításra, berepülésre, gyakorlásra és nem harci alkalmazásra használták. Ezek közül kivételt képeztek az itt lévő Me-210-es rombolók és Bf.109-es vadászgépek, de ezek száma alig haladta meg a húszat. A gyártást az RKM Repülő Kísérleti Műhelyben készülő egyedi gyártású néhány magyar kísérleti gép adta. A repülőtér forgalmi hangár közeli részén, 1944 elején folyt a 2/1-es vadászszázad hajózóinak átképzése a Héjáról a Bf.109-re és itt voltak a kísérleti 5/1-es éjszakai vadászszázad különféle gépei is, többek között Cr-42, Me-210-es típus is. A század keretében, német kiképzők Bf.110-es típussal tartottak más repülőalakulatoknak, így a korábbi közelfelderítő század embereinek romboló tanfolyamot. A levegőből látható repülőgépek számát a németek által vasúton ideszállított hadizsákmány, nagyszámú, francia Potez 63-as kézmotorosok is növelték, de ezeket nem használták, csak tárolták, vizsgálgatták. Ez a félreértés azonban jól is jött, mert az 1942-től két évig épülő, félig elkészült utasforgalmi épület, a mai 1-es terminál alig kapott figyelmet az iroda jellegű minősítése miatt és a jobb szárnyának sérülése kivételével a háború alatt más kárt nem is szenvedett. Pincéjében sok környékbeli vészelte át a légiriadókat.

F_T_1944

Honi légvédelem

A honi légvédelmet a fontos ipartelepek környékére telepített légvédelmi tüzérség, a repülőterek védelmét a leszálló irányok irányába tüzelő 40 mm-es magyar gyártású Bofors gépágyúk látták el. Budapesten és környékén mintegy 20 üteg, 60-70 ágyú volt elhelyezve, de ezekből kevés volt a nagyobb kaliberű, melyek alkalmasak voltak a 6-7 ezer méteren repülő gépek elleni harcra. Az ország feletti légiharcokba az Ausztriában, a magyar határ közelében állomásozó JG.27-es német vadászrepülő alakulatai is beleavatkoztak, főleg ha a támadók már a nyugati országrész felett tartózkodtak és várhatólag tovább repültek a birodalom belsejében lévő célpontok felé. Az 1943-44-ben telepített német radarok korán, már az Adria felett gyülekező repülőgépekről is tudtak adatokat szolgáltatni, bár ekkor még nem tudhatták pontosan a támadók szándékait. A légvédelem irányítói a gépek közeledtére egyre magasabb fokozatra emelték az országban a légvédelmi készültséget, riasztották a gépek lehetséges útirányába eső területek légvédelmi szolgálatait csöves és vadászrepülő erőket. A magyar vadászrepülés területvédelmet valósított meg és később ezen okok miatt jelentős hátrányba is került a „szükséges” helyen megjelenő, akár 5-6 szoros túlerőben lévő ellenséggel szemben. Az amerikaiak magyar részről, mintegy 200 bevethető repülőgéppel számoltak. Azonban jelentősen túlbecsülték a lehetőségeinket, mert ennél a számnál még a német alakulatokkal együttvéve is legjobb esetben közel a felét tudták csak harcba küldeni.

Összességében 1944 tavaszától mintegy félévig tartó időszak alatt a csöves légvédelmi tüzérség és a magyar és német repülőerők együttesen sem tudták megakadályozni a stratégiai bombázó erőket a céljaik végrehajtásában.

1944. április 13. csütörtök

A 15. AAF (15. Amerikai Légihadsereg) bombázó repülőgépei az olaszországi támaszpontjairól történt délelőtti felszállás és a gyülekezés után elindultak Magyarország felé. A célpontjaik a bázisaiktól, légvonalban mintegy 800 km-es távolságban voltak. A Doboj irányból közeledő 535 db bombázógépből álló hatalmas kötelék Drávaszabolcs-Sellyénél lépte át a magyar határt. Dombóvár átrepülése után szétváltak az egyik része Győr a másik Perkáta-Budapest a harmadik pedig Kunszentmiklós átrepülése után szintén Budapest felé vette az irányt. A Perkáta felöl közeledő 304. BW Tökölt és Szigetszentmiklóst támadta. A másik, a 47. BW (Bomber Wing, bombázó ezred) négy BG. Bomber Group-jának (bombázó csoport) célpontja a Ferihegyi repülőtér volt. 47. BW négy, négyszázados Bomber Goupjainak bázisai a következők voltak: 98. BG. Lecce, 376. BG. San Pancrancio, 449. BG. Grottaglie, 450. BG Manduria.

15_AF_rept_01

Az amerikai bombázógépeket a 306. FW (Fighter Wing, vadászrepülő ezred) négy FG (Fighter Group, vadászcsoport) P-38-as és P-47-es repülőgépei kísérték. A felszálló 232 db gépből több a bevetés korai szakaszában, műszaki problémák miatt visszafordult. A Budapest környékét támadó alakulatokat a három-három százados, Lessinában állomásozó 325. FG 24 db P-47 és a Vincenzában települt 82. FG 53 db P-38-as gépei oltalmazták, melyek a Drávánál és Pécs környékén, 6000 m-en csatlakoztak a kötelékhez.

Az országba belépők ellen rövidesen riasztották a hadra fogható magyar alakulatokat, 10:50-kor a Ferihegyen lévőket, de készültségben volt a szolnoki 1/1-es század Bf.109-es, a tapolcai és a börgöndi vadászkiképző osztály négy-négy Héjja típusú gépe, valamint a győri és a tököli RÁB (Repülőgép Átvételi Bizottság) Bf.109-es, Me-210-es típusú repülőgépei is, összesen, mintegy 45-50 db. Ezen felül a német JG.27-es vadászrepülő ezred néhány osztálya is hasonló repülőgépszámmal várta a támadást. A forgalmi hangár előtt álló 2/1-es század három rajának első négy vadászgépe 11 órakor kezdte meg a felszállást Vecsés felé, melyeket, a Gellérthegy gyomrában lévő „Szikla”-ban lévő vadászirányítók a készenléti légtérben való 15 perces várakozás után Győr fölé irányították. Amikorra a vadászok odaértek, akkor már ott vége lett a bombázásnak, mivel ez az alakulat is a tervezett idő előtt érte el a célpontját. Az ellenséget nem is látó századot visszahívták és Bánhida érintésével a Csepel sziget déli része fölé irányították. Az RKI Repülő Kísérleti Intézet kényszer szülte, „készültségi” századai Me-210-as és a Bf.109-es típussal voltak felszerelve, melyeket Dóczy Lóránd alezredes, az RKI parancsnoka és Papp János főhadnagy vezetett. A gépek a repülőtér déli végéből 11:34-tól szálltak fel Pest irányában és rövidesen saját légvédelmi tüzet is kaptak. Érdekesség, hogy később Ferihegyről még a rombolótanfolyam néhány német Bf.110-es kiképző gépe is harcba indul.

A Ferihegy felé közeledő 376. BG 12:20-kor észlelte először a magyar gépeket. Az amerikai vadászvédelem már a bombázók megérkezése előtt elfoglalta Ferihegy körzetében a számukra kijelölt légtereket és feladatuk volt még a csepeli célpontokat is támadó bombázók védelme is. A 82. FG 97. SQ-ja 16 géppel a repülőtértől keletre, a 95. század 25 géppel nyugatra tartózkodott, míg a 96. SQ 12 gépe a bombázógépeknél magasban a felső légtérben járőrözött. Az amerikaiak Ferihegy légterében mintegy 14-16 különféle típusú ellenséges repülőgépet azonosítottak.

Időközben biztossá vált, hogy a bombázógépek Budapestet is támadni fogják ezért újabb intézkedések következtek. Ferihegyről elszállították a szolgálatok ellátásánál nélkülözhetőket az RKI különféle osztályain, műhelyeiben dolgozók közül néhány kilométerre, távolabbra, de ennek ellenére voltak katonai áldozatok.

A 2/1-es század póttartályos Messzereikkel mintegy 1-1,5 órányi repülésre elegendő üzemanyaggal rendelkeztek és rövidesen elkezdtek egymás után besorolni a leszálláshoz. Elsőként Scholtz Miklós századparancsnoki raja ért földet, amikor a bombák már hullani kezdtek a repülőtérre. Nagy zűrzavar keletkezett földön és a levegőben. A repülőtérre korábban kiadott leszállási parancsot ugyan gyorsan megváltoztatták és igyekeztek átirányítani azokat máshová, de voltak olyan gépek is, amelyek éppen a robbanások és a bombatölcsérek között értek földet, volt olyan leszálló gép is, amelyiket felborított a bombák lökéshulláma. Többen is megszakították a leszállást és a maradék üzemanyagukat is elhasználva a Budaörsön, Szolnokon vagy valahol másol szálltak le.

Bombázás lefolyása

A Ferihegyi repülőteret két hullámban támadó kötelék élén a 450. BG 32db Liberátor repült. A kötelék vezérgépe jelölte ki a célpontot és az utána következő egységek vezérgépei ehhez igazították a saját egységeik bombakioldási paramétereit. A „V” alakzatban repülő bombázók lépcsőzve repültek, az oszlopban a második a 449-es volt 33 géppel, melyet a 376-os 26 gépe és legvégén pedig a 98. BG 30 db B-24-ese követett. Összesen 121 db B-24-es Liberátor közeledett délnyugati irányból 6400 és 7200 m közötti magasságban, 300 km/órás sebességgel. A támadó amerikai alakulatok kissé siettek és a kiadott paranccsal ellentétben nem 12:52-kor értek a repülőtér fölé, hanem korábban. A bombázógépek 12:34 és 12:38 között, négy perc leforgása alatt, összességében 187 tonna, 9821 db, ebből 2161 db 100 font, 45 kg-os romboló és 7660 db 20 fontos, 9 kg-os repeszbombát dobtak a repülőtérre, túlnyomórészt annak a déli részére, a katonai területre és környékére, de a forgalmi hangár és környéke is találatot kapott.

FT1994-02             F_b_apr_13_01-crop

B_24H_01_j-crop

A kötelék végén haladó 98. BG, mely korábban ért Kunszentmiklós fölé, mint ahogy kellett volna, emiatt ott bal kört írt le. Ezt egy 30 gépből álló kötelékkel végrehajtani, hogy meg is maradjon a zárt hadrend, amikor percenként 5 km-es távolságot tettek meg nem is volt olyan könnyű dolog. A gépek a manőver során ki is sodródtak és a többiektől kissé lemaradtak, így a tervekkel ellentétben nem 14 fokon repültek a cél felé, hanem 360 fokon. A cél fölé érve valószínűleg már nem is tudtak a másik alakulatok által ledobott bombák robbanásai, a füst miatt pontosan célozni, így az elcsúszott. Ezért hullottak a bombáik a vasútvonalra, annak bal oldalára a Csáky-ligeti házakra és a repülőtér szélén lévő forgalmi hangárra és a környékére. Úgy tűnik, hogy ekkor kaphatott találatot, talán éppen az utolsó bombától a félkész állapotban lévő forgalmi épület közút felöli, homlokzati része is.

FB_01           15_AF_jelz_j-crop

A repülőgépek a támadás után jobb fordulóba kezdtek és Kiskunhalas felé vették az irányt, de még mindig zárt kötelékben repültek, majd kiléptek az ország légteréből és mintegy 6-7 órával a felszállásuk után érkeztek vissza a bázisaikra.

Az amerikai bombákról általánosságban

A farok és fenékgyújtóval ellátott romboló bombák gyújtószerkezetei egymástól eltérően, általában néhány tizedes, százados késleltetéssel voltak beállítva és a két bomba kioldása közti időt is állíthatták. A Ferihegyi támadás esetén 25 láb-as beállítást alkalmazták. Ekkor, elméletben a 300 km-es sebességgel mozgó repülőgépből ledobott bombák egymástól 7-8 m-re csapódtak a földbe. A gépek által ledobott bombaszőnyeg viszonylag egy előre meghatározott területet fedhetett le, ha minden a tervek szerint zajlott. A repeszbombák kis tömegük ellenére is nagy pusztítást okoztak, főleg az élő erőkben és a szabadon álló repülőgépekben. A robbanáskor szétrepülő rengeteg kisméretű repesz a bomba hatókörzetében mindent átlyukasztott, tönkretett. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a szabadban álló gépek látszólag sértetlenül, egyben maradtak, de repeszek ezernyi lyukat ütöttek rajtuk és így tették használhatatlanná azokat.

repeszb_20_j          rbomba_100_lbs_j

Légiharcok Ferihegy felett és környékén

Az áprilisi 13-i légitámadás után a magyar csendőrségi jelentések Ferihegy környékén két ellenséges gép lezuhanását jelezték, más források négyet említettek. Az amerikai bombázó és vadászalakulatok mintegy 20-25 támadó gép lelövését jelentették, de a saját és a magyar adatok is hiányosak és ellentmondanak egymásnak.

Legih_01

Irányi Pál légigyőzelme

A repülőtérre visszatérő 2/1-es század elsőtisztje, Irányi Pál főhadnagy látva a földön robbanó bombákat mintegy 100-es magasságban megszakította a leszállást, kifordulva a szemből jövő támadók után eredt. A fogyó benzinkészlete ellenére, a gyors helyzetfelismerésének köszönhetően jó pozíciót tudott felvenni és sikerült a saját vadászvédelmük hiányában a 449 BG-hez tartozó, 8-as jelzésű, 4128833-as gyári számú B-24-est 12:38-kor lelőnie. A repülőgép roncsai a repülőtértől keltre zuhantak le. A légigyőzelmet arató pilóta minden benzinjét elfogyasztva az utolsó pillanatban ért földet a bombáktól felszaggatott repülőtéren. Erről a gépről több amerikai jelentés is azt állította, hogy egy a felső légtérből, egyik alakulatuk gépéből vetett, a 3-as és 4-es motor közötti szárnyrészre esett bomba pusztította el. A robbanás letörte a gép szárnyát a roncs kigyulladt, majd spirális zuhanás után ért földet. A tízfős személyzetből öten tudtak csak kiugrani a gépből, de ők sem élték túl az eseményt. Az eset további kutatást igényel.

Amerikai veszteségek

A Budapestet támadók közül a magyar repülők igazoltan legalább 4 bombázó gépet, két P-38-as és két P-47-es vadászgépet lőttek le Budapesten és környékén, de légiharcok folytak déli irányba is, egészen Kelebiáig. A légigyőzelmek tekintében a különböző források egymással összehasonlítva ellentétben állnak. Az összes támadó 567 bombázógép közül a magyar légvédelmi tüzérség, a magyar és a német vadászrepülők 27 négymotorost, és a 221 vadászgép közül pedig 4-et lőttek le, ebből a német alakulatok 10 légigyőzelmet értek el.

Magyar veszteségek

A magyar repülők a légigyőzelmeik ellenére súlyos veszteségeket szenvedtek. A 2/1-es század hét gépet, az 5/1 kettőt, a RKI hármat veszített, bár ettől eltérő számok is napvilágot láttak. A gépveszteségek viszonylag könnyebben pótolhatók voltak, de a kiképzett, rutinos, de légiharcokban kevés kivétellel alig jártas pilótákkal már más volt a helyzet. A hajózók közül többen is megsérültek és életét vesztette a teljesség igénye nélkül, többek között Bodó Miklós főhadnagy, Altoray Henrik főhadnagy, Boskovits Sándor százados, Kilences Sándor rádiós-lövész. A bombázás a repülőtéren 34 fő és a környékén még 20 polgári áldozatot követelt.

Repülőgép és épületkárok

A légiriadó lefújása után azonnal megkezdődött a mentés és a kárfelmérés. A jelzett időpontban a repülőtéren mintegy 70, javításra váró, tantermi vagy oktatógép volt és ezeknek közel a fele semmisült meg.

F_Ju-46_01-crop

Az akkor készült felvételeken Ju-86-os, Me-210-es, F-58-as és Héják láthatók. A déli irányból érkező támadók egyes gépei már a repülőtér előtt korán oldották a bombáikat, melyek Vecsés település határában és a repülőtér előtt robbantak, legalább 15 helyen megrongálták a vasútvonalat és a környékbeli házakra is jutott. A bombák zöme azonban a katonai terülten robbantak. Ledöntötték az RKI anyagraktárát, gépkocsiszínét, találatot kapott az erőműház, a legénységi épület északi része is. Egy romboló bomba átütötte az első ikerhangár Pest felöli csarnokának födémét és a hangárban robbanva megsemmisített több ittlévő magyar kísérleti gépet. A bombaszőnyeg felszaggatta a hangár előtt területet és megsemmisítve több ott parkoló gépet. Romossá vált az RKM műhelycsarnoka is mely a hangár déli részén Vecsés felé volt.

Az RKI-tól átellenben lévő sportrepülőtér épületei és négy hangárja találatot kapott és az idehulló bombák több a futóárkokban megbúvót is megölt.

A repülőtér fel és leszálló zónáját rövidesen használható állapotba helyezték és 16-án már újra indult a repülés.

RKI_010_k

RKI_04-crop      RKI_03-crop

RKI_02-crop     RKI_01-crop

RKI_hang

Folytatódó légifelderítések

A légitámadás másnapján átrepülő 683. SQ egyik Mosquitója készített fotókat a bombázásról. A támadás kiértékelői a személyzetek kikérdezése és a légifotók adta információk alapján azt állapították meg, hogy a repülőtéren több egy és kétmotoros repülőgépet elpusztítottak, illetve súlyosan megrongáltak és az épületekben is jelentős károk keletkeztek. A bombázóegységek a saját tevékenységüket kiértékelve megállapították, hogy a célt közvetlenül csak két sorozat bomba találta el. A két hullámban támadó gépek bombaszőnyege 800-1000 m-re, jobbra elcsúszott. A robbanások a repülőtér előtt már 1,5 km-re kezdődtek és a célterülettől északra, mintegy 500 m-re is voltak találatok. Szinte a repülőtér egész területére hullott repeszbomba.

Az eredményeket a földi felderítések hiányában általában túlértékelték, mert szinte mindenhol a ténylegesnél nagyobb károkról számoltak be.

RKI_05_j

Április 23-án újabb légifelderító repült át Ferihegy felett. Ekkor a SAAF 60. századának (South African Air Force – Dél Afrikai Légierő) Mosquitója fotózta a repülőteret. A kiértékelés során azt a megállapítást tették, hogy a repülőtér újra üzemel, helyreállítási munkálatokat is végeztek ezért szükséges lesz annak újbóli támadása.

Az országot ért áprilisi légitámadások magyar értékelése, következményei

A magyar katonai vezetők már az április 3-án történő légitámadás és az elszenvedett veszteségek után úgy értékelték a helyzetet, hogy át kell szervezni a honi légvédelmet, a vadászrepülést központosítani kell. Rövidesen megalakult a 101. vadászosztály és a győri gyártású Me-109-es vadászgépek Veszprém repülőterén települtek. A bombázások rádöbbentették az illetékeseket, hogy a magyar repülőgépgyártást sok kisebb üzembe kell széttelepíteni a nagy, sérülékeny gyártóhelyekről.

Sajnos a magyar alakulatok eredményeit, veszteségeit döntően befolyásolták az erős védőfegyverzettel repülő nehézbombázók és a fürge, jelentős számbeli fölénnyel rendelkező kísérővadászok. Sajnos a magyar pilóták a „Combat boksz”-ban – egymást védeni tudó alakzatban – repülő nehézbombázók elleni harcra nem is nagyon kaptak kiképzést. Az április 13-i légitámadás és annak következményei rádöbbentették a katonai vezetőket, hogy a nehézkes Me-210-es nem használható légiharcra, ezért azokat többé már nem is vetették be ilyen célra.

A bombázás utáni Ferihegy

Ferihegy frekventált helyzete miatt várhatók voltak újabb támadások, ezért elkezdődött az RKI intézeteinek a ki- és széttelepítése az ország különböző pontjaira.

Az évek során felépült és még épülőfélben lévő, részben azért még használható romos épületeken csak kisebb javításokat végeztek, a teljes újjáépítésükhöz már nem kezdtek hozzá.

Rövidesen gyökeresen megváltozott a repülőtér korábbi arculata. Az átszervezés alatt álló magyar harcoló alakulatok eltávoztak innen, de továbbra is folytatódott itt a hajózók átképzése Me-210-re. A repülőtér keleti részén tovább folyt a betonozott állóhelyek, gurulóutakat készítése a rövidesen idetelepülő német távolfelderítő repülőgépek számára. A repülőtér továbbra is otthont adott a közeli PIRT gyárban összeszerelt Ju-52-es típusú szállítógépek berepüléseinek és májustól német éjszakai vadász alakulatok kezdték el használni a repülőteret.

A következő időszak viszonylagos nyugalomban telt el, hiszen április 23-ig még az ország határait sem lépték át nappal az ellenséges repülő erők és utána is a légitámadások, július 2-ig el is kerülték a repülőteret.

1944. július 2. Ez egy kivételes dátum, amikor olyan események vették a kezdetüket, melyek évtizedek múlva számomra sok, kellemes meglepetést hoztak, amiről majd júliusban fogok beszámolni.

 

Advertisements
Galéria | Kategória: Évfordulók, Írások | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s