Látogatás a RepTárban

reptar_0001

Szolnokon szeptemberben megnyílt az új repülési kiállító hely, a RepTár.

Elöljáróban elmondanám, hogy az egykori Repülőmúzeum több okból is a szívemhez nőtt, sokszor jártam ott, főleg a tavaszi szolnoki makettkiállítások alkalmával. Igazán kellemes élmény volt a miniatűr műanyag repülőgép makettek után ott sétálni az igaziak, a fémből készült, erőt sugárzók között.

reptar_00       cs_00000

A RepTár három muzeális épülete mellett egy új csarnokkal is rendelkezik, mely korszerű, fűthető így nem kell kényszerűségből, hónapokig tartó téli szünetet tartani. A kisebb, kényesebb repülőgépeket, motorokat, sugárhajtóműveket és egyéb kiállítási tárgyakat tartalmazó, osztott csarnok ideális kiállítóhelynek tűnik.

cs_000

A mennyezetről vitorlázó repülőgépek lógnak le és az alattuk lévő Il-2-es robosztus csatarepülőgép orr részének roncsa jó kontrasztot alkotnak. A terem emeleti részéről jó kilátás nyílik az alatta elterülő kiállítási tárgyakra. Ezen a szinten vannak elhelyezve a MiG-29-es szimulátorok és a 3D-s mozi is és az itt elhelyezett különféle állapotú repülőgépmotorok, képek, makettek és egyenruhák mellett bepillantást nyerhetünk a Hadtörténeti Múzeum kiállítása kapcsán a magyar katonai repülés történetébe is.

21_02

A szabadban a régi kiállítóhelyről áthozott vadászrepülőgépek kaptak helyet. Az egyenlőre csak egy sorban, betontuskókon, speciális állványokon álló, újrafestett MiG-ek csillognak-villognak. A második sorban lévők a későbbiekben fognak átkerülni ide. A terület végén kaptak helyet az egykoron a Zsámbék-i Légvédelmi rakétabázison lévő rakétákból, lokátorokból néhány. A magyar csöves légvédelem ágyú fajtáiból néhány az egykori, hosszúkás vasúti raktárépületben látható, ahol még katonai akadálypálya is várja a fiatalabb korosztályt.

Fotózás

05_11

A szabadban a szellősen elhelyezett repülőgépeket minden oldalról kiválóan lehet fotózni, délelőtt a jobb, délután pedig a gépek baloldalról süt a nap. A csarnokban lévő kiállítási tárgyak a szellős elhelyezés, a nagy üvegfelületek, a világos tónusú beltéri színek miatt szintén jól fotózhatók.

Mi számít, a történelmi hűség vagy a külcsin?

19_06

Már máshol is olvastam, hogy az itt kiállított gépek festése nem fedi az adott korban használtat. Ez elsősorban a sor elején álló egységesen ezüstszínű vadászgépeket érinti, hiszen amikor azok még repültek, színtelen lakkal lefújt natúr alumínium színűek voltak. Ilyet az egyszerű látogató nem is vesz észre csak akkor, ha időt nem kímélve beleássa magát a magyar katonai repülés történetébe. Az új festés bizonyára időt állóbb, mint a régi és lehet, hogy ez volt a fő szempont az átfestésnél? Amit azonban észrevesz a látogató az, hogy az egyik MiG-23-as kabinjának fedele csúnya rozsdaszínű, a plexi már elvesztette átlátszóságát és ez bizony ellentmondásba keveredik a sárkány „új” festésével és a mellette álló gép tiszta kabintetejével.

Tájékoztatásról

Egy kiállítóhelyen lényeges szempont a kiállított tárgyakról megfelelő információt adni a látogatók számára. Itt ezek jobbára a digitális, a virtuális világ irányába mutatnak, de az irányvonal ellenére úgy érzem ez nem teljesen egységes. Mert, míg a szabadban a repülőgépek előtt lévő táblákon csak egy típus nevet olvashattam és a többit az „éterből” szerezhettem volna be, addig máshol részletesebb leírást láthattam magyar és angol nyelven, kiegészítőleges digitális csatlakozási lehetőséggel vagy a nélkül.

03_00

sz_06

lv_02-crop

Miért nem egyforma ez mindenhol? Akinek nincs „okos” informatikai elérhetősége, vagy túl fiatal, vagy már túl koros annak miért kell találgatnia? Bizony nagy segítséget nyújthatna egy kis tárlatvezető füzetecske. Néhol a kronológia és a haladási irány okozott meglepetést a számomra.

reptar_01

Zavart érzek a megnyilvánulásokban, feliratokban is. Mi is a RepTár? Egy a kifejezetten katonai repülési múzeum, vagy netán tágabb értelemben vett repülési múzeum?

reptar_001-crop

Ráadásként

A szabadtéren nézelődők egyébként aláfestő zenét hallhatnak, de szerintem stílusosabb lenne valamilyen repüléshez köthetőt is sugározni. Tovább menve speciális repülőtéri zajokat, rádiózást, vagy éppen motor vagy hajtóműindítást is lehetne sugározni, persze megfelelően szerkesztve, némi magyarázattal körítve.

Árak, egyéb szolgáltatások

A régi és az új kiállítóhelyet több szempontból is elég nehéz összehasonlítani, hiszen mások a feltételek, a körülmények. A régi még laktanyán belül létesült már vagy 40 évvel ezelőtt és milyen nagy lépés volt azt mindenki számára látogathatóvá tenni? Az újban kétségtelen, hogy kulturált környezetben lehet nézelődni és még enni-inni, vásárolni is, ezek napjaink elvárásai. Az árak összehasonlíthatatlanok, mégpedig azon oknál fogva, hogy a régi ingyenes volt, addig az új már nem. A korábbi helyen nem volt lehetőség interaktív világot élni, ami akkoriban még nem is létezett és sokan szerettek volna beülni egy-egy vadászgép kabinjába, ha lehetőség lett volna.

cs_87_1

Változik a világ, hiszen a RepTárban külön díjazás ellenében már lehetőség van egy Jak-52-es és egy MiG-21-es pilótaülésében való fotózkodásra, a szimulátor-repülésre és a 3D-s repüléssel kapcsolatos mozifilm megtekintésére, melyek bizonyára befolyásolni fogják a látogatottságot.

Mi lesz a régi helyen maradott repülőgépek sorsa?

A Reptár megnyitása után felmerül a bezárt régi kiállítóhely sorsa és az esetlegesen az újba át nem kerülő repülőgépek, tárgyak sorsa? Az új helyre a publikált elrendezés szerint jobbára csak a „kis” gépek kerülnek át, de mi lesz a nagyokkal, az Il-14-el, a Tu-134-el és az igazán naggyal, az Il-18-as repülőgéppel, melyekhez még az idekerülésük előttről fűzött szorosabb kapcsolat? Vajon nem lehetne-e azokat a régi helyükön bemutatni, persze alapos belső és külső felújítás után, melyekre már mindegyik alaposan rászolgált? Megjegyzésként: az Il-14-es 1980-ban, 36 éve, a HA-MOE 1987-ben, lassan 30 éve, a HA-LBF pedig 1988-ban, 29 éve érkezett Szolnokra. Ezek a gépek már hosszú ideje állnak a szabadban esőben, szélben, hóban, fagyban, napsütésben és emiatt a külső kinézetük, festésük egyre kopottabb, ami idővel magával vonja a sárkány szerkezetük romlását, korrodálását is. Pedig ezek a repülőgépek a magyar közforgalmi repülés emblematikus típusai voltak egykoron és megőrzésük, annak ellenére, hogy nem katonaiak, még nem ok arra, hogy mellőzöttek legyenek. Azonban, ha jól belegondolunk ezek a repülőgépek is kapcsolatban voltak a katonai repüléssel és valószínűleg még mélyebben is, mint a RepTárban látható vitorlázógépek, mivel számos egykori katonai pilóta Il-18-as vagy Tu-134-es típuson folytatta a polgári repülő-pályafutását. Reménykedem és bizakodom benne, hogy ennek a problémája is meg fog oldódni és a HA-MOE-ban 2014-ben tett látogatásom nem az utolsó volt.

Zárszóként

reptar_08

Az új múzeum kulturált, látogatóbarát kinézetet mutat és remélhetőleg az is marad, de gondoljunk bele, milyen lett volna a régi, ha abba a fennállása óta, akár részletekben is annyi pénzt invesztáltak volna, mint most az újba?

Bízok benne, hogy a RepTár meg fogja őrizni a repülésünk emlékeit az utókor számára.

Fotók

Advertisements
Galéria | Kategória: Írások, Fotók, Múzeum, Repülőgép típusok | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s