Emlékezzünk

emlek

Gyújtsunk gyertyát azokra emlékezvén, akik a repüléssel valaha is bármilyen kapcsolatban voltak, de már nincsenek közöttük, s akiknek a száma évről évre növekszik.

Minden évben elérkezik az a nap, amikor elhunyt szeretteinkre, ismerőseinkre emlékezünk. Az elmúlt évtizedek alatt a repülésünk sok nagy öregje végezte el az „utolsó felszállást” és az örök légtérben az idők végezetéig róják az „iskolaköröket”. Rájuk szinte mindenki emlékszik, hiszen sokan ott is voltunk a búcsúztatójukon és életútjukat felidézik a repüléstörténeti írások, művek. Sajnos a szürke eminenciásokra már alig emlékszünk, pedig hiányuk az évek múlásával is érezhető.

Dossziéimat nézegetve kezembe került egy fekvő alapú, A5-ös méretű, kissé megsárgult karton megfakult “Gibás archív” pecséttel. Ezt a gyűjtőkartont Gibás Andor-tól kaptam már vagy 20 évvel ezelőtt. Felrémlett előttem a mindenki által csak Bandinak nevezett repülésbarát mindig vidám arca. Aki ismerte őt tisztelte a repülés szeretete, hatalmas munkabírása miatt. Mindig táskányi anyaggal ment mindenhová, jól rajzolt, állandóan jegyzetelt, rendezgetett, ragasztgatott, kartonozott. Annak, aki olyat akart kérdezni tőle, amiről ő nem tudott valamilyen információt bizony jól fel kellett kötni azt a bizonyos nemzeti színű gatyát. fáradhatatlanul dolgozott, lakása minden szabad szegletében dossziék, dobozok sorakoztak, szinte mozdulni is alig lehetett. Életvidám, kedves, jóindulatú volt, mindenkinek önzetlenül segített. Telefonhívásra rögtön szétpakolta a jól rendezett anyagait és egy-kettőre tudott segíteni, amit többször is tapasztaltam.

zg_gb

10 éve, ilyentájt történt vele valami, de nem volt elkeseredve, kicsit elfáradtam, mondta. Aztán  megdöbbenésemre, nemsokára, jött a hír, hogy kórházban van. Emlékszem az utolsó rövid beszélgetésünkre, éreztem sietni kell. Tavaszodott, kellemes napos délután kerestem fel az Uzsoki utcai kórházban. Zavartan, tele rémülettel álltam ágya mellett, ő még aludt, de rövidesen felébredt. Erőltetett nyugalommal, homályos tekintettel néztem megfáradt arcát, szeme azonban még a régi mosolygós volt. Rövid beszélgetés volt, mert már látszott, hogy minden szó fárasztotta. Rövidesen elkerült innen és jött a vég.

gibas_obudai

Bandi már 9 éve nincs közöttünk, urnája az Óbudai temetőben található egykori felesége, Kató mellett.

Advertisements
Galéria | Kategória: Síremlékek - Emléktáblák - Emlékművek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s