Repülőrégészeti kiállítás

Zsámbékon, az egykori légvédelmi rakétabázison nyílt július elején – hazánkban elsőként – repülésrégészeti kiállítás.

Erre az érdekes hírre figyeltem fel az egyik repülési hírportálunkon.

Örvendetes hír, hogy eggyel szaporodott a fogyóban lévő repüléshez, vagy ahhoz köthető kiállítóhelyeink száma, mert a közelmúltban a repülő múzeumaink, kiállító helyeink tájáról sajnos kevés jót hallani. A Közlekedési Múzeum évekre bezárt, s Szolnokon a repülőtér melletti népszerű, szabadtéri kiállítóhely is költözés miatt zárva már több mint egy éve, az új pedig még nincs nyitva.

A roncskutatás lefolyásáról, érdekességeiről, bonyodalmairól többször is hallottam a résztvevőktől előadásokat, olvastam érdekes beszámolóikat és a sajtó is időnként foglalkozik vele.

A repülőroncsok, különféle maradványok utáni kutatás a repüléstörténet egy speciális területe. Egy lezuhant gép roncsának, vagy annak akár egy darabjának a felkutatása a föld felszíne vagy a víz alatt, akár több mint félévszázaddal az események után bizony igen összetett feladat. Egy roncsnak, vagy bármilyen tárgynak van elő és utóélete. A kutatás kezdődhet egy megsárgult fotóval, egy itt vagy ott hallott történettel, egy szűkszavú gyászjelentéssel, vagy bármilyen más információval. Ezután kezdődhet az előzetes adatgyűjtés, ha van rá lehetőség levéltári tevékenységgel, az esetleges szemtanúk felkutatásával, és ha ezek ígéretesek, akkor lehet elkezdeni az ásatás személyi, műszaki és jogi előkészítését, engedélyek beszerzését, a terep megszemlélését.

Aki ilyenre adja a fejét, annak azzal kell szembe néznie, hogy a kutatás nem egy könnyű feladat és manapság hazánk területén, más országokkal ellentétben biztosan nem lehet épen maradt repülőgépet találni sem a föld, sem a víz alatt, ezért aztán az apróbb leleteknek is örülni kell.

Ebben a tevékenységben meghatározó szerepe van elhivatott és mindenre elszánt kutatóknak, akik nélkül a levéltárak, s az anyaföld vagy a vizeink mélye sem adja ki évtizedes titkait. Egy kutatásnál rengeteg apró dologra kell figyelni, mindent alaposan meg kell vizsgálni szem előtt tartva többek között a kegyeleti, a humán, az orvosi és a műszaki vonatkozásokat.

Hosszadalmas munka árán, rögös úton haladva, lépésről-lépésre lehet visszatérni a múltba és mivel minden mindennel összefügg, mint valami kirakós játék elemeit úgy kell összeilleszteni a különféle akár a fényképes, akár az írásos vagy szóbeli információkat és a végén kiásott, sokszor csak alig tenyérnyi tárgyakat.

Ha sikerül valamit találni a földben, de mi lehet az? Hogyan lehet azonosítani azt? Mihez tartozott? Hogyan került az oda? Ezernyi kérdés vár megválaszolásra és, hogy ezekre 100 %-os biztonsággal lehessen válaszolni, ami többször lehetetlen is, ezért sokszor csak rész válaszok vannak. Nagy kérdés az is, hogy mi lesz majd a kiásott tárgyakkal? Miként őrizhető meg az utókornak? Hová kerülnek? Láthatja-e ezeket a nagyközönség?

A múltban a különböző lelőhelyekről előkerült különféle roncsdarabokat több helyen is kiállították, mint pl. Szolnokon, Kecelen, de az országban több alkalmi kiállítást is rendeztek repülőmúltunk ilyenfajta emlékeiből. Most, hogy már egy kifejezetten az ilyen tárgyakra specializálódott kiállítóhely van, lehet, hogy a korábban megtaláltak is ide kerülnek?

Szolnoki képek:

Az állandó kiállítás minden szombaton 10 és 18 óra között tekinthető meg.

A hír alapján úgy érzem, rövidesen fel fogom keresni ezt a helyet és már előre ajánlom, látatlanul is a téma után érdeklődőknek.

 

Advertisements
Galéria | Kategória: Múzeum | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s