Budapesti Nemzetközi Repülőverseny, 1910. június 5-17.

1910. június 5-17. között, zajlott Rákosmezőn a Budapesti Nemzetközi Repülőverseny, amit sokan csak egyszerűen „meetingnek” neveztek. A tervekben csak 11 versenynap szerepelt, de ezt az időjárás miatt a versenyt kényszerűségből két nappal meg kellett hosszabbítani. Az egész város a repülés lázában élt, de vidékről is érkeztek kíváncsiak és tízezrek vándoroltak ki napról napra a város határán túlra, vicinálissal, villamossal, kerékpárral vagy gyalogosan, persze az előkelőségek saját sofőrjük vezette automobilokon utaztak.

00_Repuloversenyek

Előzmények

Az alig néhány éves múltra visszatekintő géprepülés 1910 közepére teljesítményekben már messze a szárnyait bontogató magyar előtt járt, amire nagy hatással volt Louis Bleriot, 1909. októberi budapesti bemutatója. A Magyar Aero Club az előző évi sikeres rendezvényt és a külföldi példákat látva úgy döntött, hogy Budapestre hozza az előttünk járó nemzetek pilótáit egy repülőversenyre. Az ekkor már működő FAI, a Nemzetközi Repülő Szövetség osztotta ki a különböző országokban rendezendő versenyek időpontjait, hogy azok megfelelő időközönként legyenek és minél több ország repülői vehessenek részt, népszerűsítve az aviatikát. Az egymást követő versenyeken, a találkozókon részvevők többsége már-már hivatásos pilótáknak számítottak és nem egyedül, hanem egész csapattal utaztak, szerelőkkel, tartalék repülőgépekkel, motorokkal, alkatrészekkel és többen a családtagjaikat is vitték magukkal. Úgy tűnik, hogy nincs új a nap alatt, mert ez hasonlóan történik 100 évvel később is pl. a mai Forma 1-es autóversenyben.

Az előkészületek, a repülőtér

A Magyar Aero Club 1910. március 8-án megalakította a verseny szervezőbizottságát és azt képviselve ifj. Tolnai Lajos áprilisban részt vett Párizsban a FAI ülésén, melyen döntöttek a budapesti versenyről. A verseny lebonyolítása Budapesten, Zugló és Kőbánya határában lévő Rákosmezőre esett.

rakosmezo        rakosmezo_hangar

Korábban Bleriot nem itt, hanem az Üllői út melletti Kisrákosi gyalogsági gyakorlótéren repült. Rákosmezőn kezdetben dr. Kutassy Ágoston és Adorján János folytatott repülő kísérleteket és csak két hangár volt, de 1910 tavaszától egyre több kísérletező követte őket és ekkor épült még egy íves is. A buckás, homokos lovassági gyakorlótér a keskeny kerekű gyorsan mozgó repülőgépek fel és leszállására alig volt alkalmas, erre hamarosan rá is jöttek, de helyette többszöri nekifutásra sem találtak alkalmasabb területet. A talajjal a szervezők sem tudtak mit kezdeni, amit csak egyengetni lehetett, de a külföldi versenyzők számára hat íves, iker fahangár épült a terület Fehér úttal határos részére, a már akkor is meglévő víztoronnyal szemben. A térség közepén kilenc oszloppal szegélyezett 1060 m-es átmérőjű, kör alakú versenypályát alakítottak ki, ami háromszor körberepülve 10 km-es távot jelentett. A szervezőknek a verseny pénzügyi hátterének a megoldása volt a legnehezebb feladata. A beruházások mellett versenyen részvevők, főleg a külföldiek díjazására is jelentős összeget kellett előteremteni, mert így kívántak gyakorlott repülőket Budapestre csábítani, hogy az igazán nagyszabású és látványos legyen. Ez részben sikerült is, de később ezt sok kritika is érte.

A pilóták

A versenyre összesen 29 külföldi, többjük francia volt köztük Farman, Latham, Paulhan és egy hölgy a híres de Laroche bárónő, de német, osztrák, holland, porosz, lengyel, belga, angol versenyzők is jelentkeztek és köztük volt az USA-ban repülőkísérleteket folytató magyar származású Bokor Mór is.

Louis_Paulhan                    Geo_Chavez

de_Laroche                                 Alfred_von_Pischof

Latham_sur_Antoinette       Efimov

A magyarok közül 12 pilóta jelezte a részvételét Adorján János, Antalfy Géza,dr. Herczeg István, dr. Kutassy Ágoston, Horváth Ernő, Svachulay Sándor, ifj. Kovács Miklós, Massong Tivadar, Penkale Ede, Szatke Ferenc, Szárits János, és. Zsélyi Aladár. A Magyarok közül Zsélyi volt a legrutinosabb, de június 1-én a versenyre való felkészülés közben balesetet szenvedett.

zseléyi 2       Zselyi

A versenyre jelentkezők között olyanokét is olvashatjuk, akiről sajnos szinte semmit sem tudunk. Több külföldi versenyző két-három géppel érkezett, így a versenyre összesen 54 db repülőgépet neveztek.

A versenyzők díjazása

A Budapesti Nemzetközi Repülőverseny 1910. június című, 48 oldalas füzet szerint a versenyen indulók 14, más források szerint 12 kategóriában mérhetik össze tudásukat. Az első három-négy helyezést elért versenyzők díjazására összesen 530 ezer koronát szántak. Néhány kategóriában, mint pl. a sebességi, a magassági, távolsági vagy a gyorsaságiban az érvényes világcsúcs megdöntése esetén még további pénzjutalom is járt. Minden kategória után, kivéve a nemzeti versenyt megjegyzésként ott szerepet, hogy: A dijazottak közül a legelelől helyezett magyar honos külön jutalma xx ezer korona. Ez a 13 kategóriában további 104 ezer koronát jelentett.

1910_repverseny_02

A magyar pilótáknak reálisan első helyezést nyerni csak a nemzeti kategóriában volt esélyük és az első négy helyezettre összesen 20 ezer koronát szántak. Ahhoz, hogy Rákosmezőn 1910-ben egy magyar pilóta egy távolsági világrekordot megdöntsön ahhoz 200 km-es táv felett kellett volna repülni és a magasságiban pedig 1500 m fölé kellett volna emelkedni. Sajnos a hazai pilótáink többségének, a megfelelő repülőgép és a gyakorlatlanságuk hiányában ekkor még a néhány kilométeres egyenes repülés is gondot okozott.

A sportbizottság és a zsűri, a tájékoztatás

A verseny lebonyolítását végző Magyar Aero Club sportbizottságának elnöke gróf Zichy Béla Rezső és a zsűri elnöke gróf Edelsheim Gyula Lipót volt. A sportbizottság tagjai között volt Szinyei Merse Pál híres festőművészünk is, akinek az 1882-ben festett Léghajó című festménye egy föld felett repülő léggömböt ábrázol.

Der-Luftballon

A zsüri tagjai között a magyarok mellett a nemzetközi Aero Clubok küldöttei is helyet kaptak. A zsűri a versenypálya közepén, egy emelvényen kapott helyett és innen zászlójelzésekkel irányították a versenyt, melynek állásáról, a legfrissebb eseményekről a város több pontján felállítót információs ponton lehetett tájékozódni.

Nézők

A nézők a repülőtér külső szélein kijelölt helyekről figyelhették a versenyt. A repülőgépek a hangároktól balra, a Fehér úttal párhuzamos oldalon lévő 20 koronás helyek elől indultak és az óramutató járásával megegyező irányban repülve kerülték kívülről a földbeásott oszlopokat.

1910_repverseny00

A mai Örs vezér tér felé haladva, a főbejárat túlsó oldalán egy ülőhely már csak 10, a repülőtér sarkán a dűlőút mellett, közel a Kerepesi úthoz egy állóhely 5 koronába került. A repülőtér túloldalán a Keresztúri útnál 2, és a hangároktól legtávolabbról már 1 koronáért is lehetett alkalmanként nézni a versenyt.

repuloverseny_04

repuloverseny_03

A tehetősebbek fedett ülőhelyeken több napos bérlettel a zsebükben szemlélhették a repülők mutatványait.

A verseny

A versenyt 11 versenynapra tervezték, de ezt az időjárás miatt ez csak 13 nap alatt lehetett lebonyolítani ezért kissé zavarosnak tűnik a normál napok és a versenynapok keveredése.

1. nap, június 5. vasárnap: A verseny megnyitása után az erős szél miatt csak délután 5 óra után kezdődött a repülés, kényszerűségből a két indulóval, a nekifutási versennyel, amit a francia Paulhan nyert.

2. nap, hétfő: A kora délutáni zivatar miatt csak késő délután tudtak repülni, de akkor is csak a tapasztaltabb versenyzők. Repültek a Wright, a Voisin biplánok és az egyfedelűek is olyan pilótákkal, mint a perui Chavez, a híres Paulhan, Pischof, Warchalovky. A tribünökön lévő ülőhelyek megteltek, de sokan a repülőtér körüli állóhelyekről és még a területen kívülről is figyelték a bátor madárembereket és hatalmas ovációval fogadták repüléseiket, merésznek tűnő fordulóikat. Efimoff este 7 óra 8 perckor szállt fel és mintegy 20 perc alatt a mérések szerint 255 m magasra emelkedett.

repverseny-tribun 01

3. nap, szerda. A versenyzők délután csak az erős szél mérséklődése után kezdtek repülni. Az újságok részletesen beszámoltak a kezdőnek számító, versenyt még nem nyert Pischof-nak a távrepülési kategóriájában kísérletet tévő osztrák versenyző kalandjáról. Pischof Győrbe kívánt eljutni saját tervezésű monoplánjával, ami légvonalban 116 km-es távot jelentett hegyek átrepülésével tarkítva. A felszállás 2 óra 56 perckor volt és az egyre gyülekező felhők egy kiadós zivatarrá álltak össze, ezért 4 órakor a Lábatlani cementgyár közelében 56 km-es repülés után a versenyzőnek le kellett szállni a Duna partra. Itt érték utol az automobilon követő kísérői. Az időjárás javulása lehetővé tette az újból indulást, de a közel 300 kg-os tömegű szerkezet a vizenyős talajról csak a megszokottnál hosszabb gurulás után tudott elszakadni, éppen egy árok előtt, de még egy fapalánkot is ki kellett kerülnie. Az Autoplan jól bírta a terhelést és minden gond nélkül felszállt és az akadályok miatt a pilóta rövid ideig a víz felett folytatta az útját. Mintegy 20 perces repülés után a motor elkezdett egyenetlenül járni ezért ismét le kellett szállni Süttő közelében, ami egyben az út végét is jelentette. Repülőgépe a leszálláskor ugyan nem sérült meg, de utána egy szélroham felborította azt, javítás nélkül már nem lehetett használni. Időközben a kísérők és Pischof felesége is megérkezett és a bátor pilóta éjfélre újra Budapesten volt. A kísérők a repülőgépét a környékből odasereglett emberek segítségével szétszedték és vasúton szállították Pestre.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

4. nap, csütörtök: Erre a napra versenyfeladat nem lett kiírva. Pedig Illner várható utasrepültetése megelőlegezte a szenzációt és ekkor látogatott ki a versenyre József főherceg is. A pilóta előrelátóan a tervezett nyugati irányú repülésének megkezdése előtt telefonon tájékozódott az arra uralkodó időjárási viszonyokról, és mivel az nem volt kedvező egyszerűen visszaült a kocsijába és a városba ment ebédelni. A főherceg így nem őt, hanem másokat tüntetett ki a megszólításával. Meglátogatott néhány hangárt, Pischof megmutatta gépét, beszélt az előző napi útjáról és a főherceg néhány szót váltott a pilóta feleségével, aki utasként korábban már többször is repült a férjével.

5. nap, péntek: 50 ezer néző előtt repültek a versenyzők és ekkor történt Magyarországon az első repülőbemutató közben nézőket is érintő baleset. Frey Alfréd egy fordulóban lecsúszva a nyitott tribünön ülők közé zuhant, szerencsére halálosat nem csak két súlyos és hét könnyebb sebesülést okozott.

repuloverseny_076. nap, szombat: Az erős szél több versenyző gépét is súlyosan megrongálta.

repuloverseny_06

7. nap, vasárnap: A nap jó idővel kezdődött és programban utasrepültetés is szerepelt. Később az egyre erősebben fújó szél miatt a versenyt rövidesen fel kellett függeszteni. Megérkezett Bokor Mór az USA-ból.

repuloverseny_05

8. nap, hétfő: A verseny szünetelt, a szerelők a sérült gépek javításával foglalatoskodtak, a pilóták pihentek, a sajtónak nyilatkoztak.

repuloverseny_02

9. nap, kedd: A híres francia Paulhan 1060 m-re emelkedett és ezzel ő lett az első ember az országban, aki repülőgéppel ilyen magasan járt. Az orosz Jefimov 45 percet repült egyhuzamban.

Farman_III

10. nap, június 14, szerda: A német Wágner és az orosz Efimoff repülései kápráztatták el a nézőket és utasrepültetésekre is sor került, amelyekre a tehetősek sok ezer koronát szántak. Ekkor vitte fel Paulhan Farman III-as gépével Kutassy Ágostont is.

11. nap, csütörtök: A déli zivatar elvonultával kezdődött el a repülés. Az osztrák Illner már a tartalék repülőgépét is összetörte és géphiány miatt kiesett a további versenyből.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

12. nap, péntek: A magyar versenyzők indultak a nemzeti díjért és a helyezettek, első Horváth Ernő, második Székely Mihály és a harmadik Adorján János lett.

Horv

strucc

Sz001

13. nap szombat: A verseny utolsó napján három számban indultak a díjakért a versenyzők.

Az eredmények

Az utazási versenyt Pischof nyerte 1 óra 15 perces idejével, az időtartamot Wágner 263 perc 46 másodperccel. A távolsági verseny első helyezettje a német Wágner lett 137 km 385 m-rel, a magasságit Paulhan nyerte Farman gépével 1060 m-es eredményével. A leggyorsabban Hubert Latham repült 76,77 km/órával. A lassúsági verseny első helyezettje Frey Alfréd lett50, 74 km/órás teljesítményével. Az utassal végrehajtott terhelési versenyt Engelhart nyerte 65 perces repülésével. A startversenyben Paulhan győzedelmeskedett és gépével álló helyzetből indulva 11,05 m-t gurulva tudott a levegőbe emelkedni. Ez az eredmény volt egyébként az egyetlen rekord, ami a versenyhez köthető. A kezdők versenyében Wágner vitte el a díjat 263 perces levegőben maradással, az új szerkezetek versenyében Illner nyert Etrich gépével és a második a szarvasi Székely Mihály lett. Minőségi díjat Wágner vitte el, míg az összesítettben Kinet nyert, a vigaszdíjat pedig Frey Alfréd kapta.

repulazemb008

Tanúságok

Rákosmező elcsendesedett, de a korabeli újságok sokat írtak, a versenyről, de bizonyára a kor szellemében kiszínezett történetekkel is szórakoztatták olvasókat, hiszen a repülés bizony elég újdonságnak számított és a szakújságírás talán még csak csírájában létezhetett. A verseny egész időszak alatt a záporos, zivataros időjárás és az erős szél játszotta a főszerepet, úgy tűnik, hogy a Medárdos időszak hozta a tőle várhatót. A sok géptörés miatt sok javítani való akadt, melyeket a kényszerű repülés szünetekben, de bizonyára még éjszaka is végezték. A verseny befejezése után egyre több olyan vélemény látott napvilágot, mint amilyet pl. dr. Kutassy Ágoston, a szervező bizottság egyik tagja már korábban hangoztatott, hogy túl korai volt ez a verseny. A magyar aviatika még nem volt elég erős a nemzetközi megmérettetéshez. Kutassy, aki egy évvel a verseny előtt már Franciaországban repülőiskolában tanult, látta az ottani viszonyokat, a repülőgépeket és ismert néhány pilótát is. A véleménye be is bizonyosodott, hiszen a legjobb magyar Horváth Ernő 8 másodperc alatt csak 108 m-t tett meg a levegőben, addig a legjobb külföldi a német Wágner több mint négy órát repült és a távolsági versenyt is megnyerte 137 km-rel, de ez még mindig messze alulmaradt a világrekordoktól, pedig ilyeneket is vártak a szervezők. A hazai, sok nélkülözést megélt, sokszor csak kigúnyolt kísérletezők szemében az összességében a sok százezer koronára rúgó részvételi és versenydíjak valamint, a gazdagabbak repültetésekért bezsebelt összegek is hatalmas szálkaként álltak a szemükben. Úgy vélték, hogyha a szervezési költségeket a Rákosiak támogatására fordították volna, akkor azok, később sokkal jobb eredményeket tudtak volna felmutatni. Összehasonlításként egy francia motor 4-5 ezer koronába, egy külföldről behozott repülőgép 30-50 ezer korona körüli összegbe került és szinte ennyit is kapott egyik-másik nevesebb francia repülő felléptidíjként. A sok kritikát kapott és a várakozással ellentétben hatalmas pénzügyi veszteséggel – kiadás 935 ezer, bevétel 440 ezer korona – zárult verseny miatt a MAC elnöke, dr. Károlyi Imre lemondott.

repulazemb007

A negatívumok mellett azonban a versenynek voltak pozitív eredményei is, hiszen a versenyre felépített hangárban később a magyar aviatikusok dolgoztak. Kezdett a közvélemény viszonya is megértőbbé válni a repülőinkhez, akiket eddig jobbára csak hóbortos, különc figuráknak tartottak. A rendezők az első napok zűrzavara után gyorsan talpra álltak és a sajtó különösen ifj. Tolnai Lajost és dr. Massány Ernőt dicsérték odaadó munkájukért. Az aviatikusaink különféle konstrukciójú, működőképes repülőgépeket láttak, gyakorlott pilótáktól kértek tanácsokat a repülés hogyanjáról és mikéntjéről, miközben és olyan technikai megoldásokkal találkoztak, melyeket a későbbiekben ők maguk is tudtak alkalmazni.

kutassy

A repülőverseny megrendezése sokat jelentett a sikertelensége miatt csüggedő dr. Kutassy Ágostonnak is. A magyar aviatika kiemelkedő alakját Paulhan, akit még Franciaországból ismerte június 14-én Farman III-as gépével utasként megrepültette és 300 méteres magasságban hat kört tett vele Rákosmező fölött.

Úgy tűnik ez lehetett az utolsó lökés, hogy Kutassy új erőre kapjon. Megvásárolta Efimoff összetört 23-as számú Farmanjának újkorában mintegy 5000 koronába kerülő, 50 LE-s Gnome forgó csillagmotorját, amely már elegendő teljesítményű volt a nehéz Farmanjához, egyébként ilyen motorral felszerelt géppel tanult repülni Franciaországban. Ősszel újra repült és decemberben sikeres pilótavizsgát is tett és ezzel ő lett az első vizsgázott magyar pilóta az országban, de rövidesen eladta a gépét és szakított az aktív repüléssel.

repulazemb005

Megjegyzés:

A versenyről a Cs- N – W szerző trió, A magyar repülés története című könyvében lehet olvasni a magyar aviatika kezdeti korszakáról és erről szól, néhol keserű szavakkal fűszerezve, Müller Péter A madárember című műve is. A könyvben Kvasz Andrást a kor egyik sokat emlegetett békéscsabai aviatikusát kérdezgette a korszakról.

A magyar aviatika hőskorszaka az 1900-as évek elejétől az első világháború kitörésig tartott és ez alatt száznál is több repülőgép készült, sajnos a számukat csak becsülni lehet. A megépültekből sok egyszer sem repült, és a levegőt megjártak is többszöri átépítésre kerültek, de születtek gépek főnix madárként megújulva, sikertelen kísérletek eredményeként ronccsá válókból is. Rákosmező aviatikusokról néhai barátom, Gibás Andor – nyugodjék békében – gyűjtött össze sok mindent az akkor megjelent újságokból, de szükség volna a magyar aviatika kezdeteiről, erről a már távoli, érdekes és küzdelmes korról egy részletes, átfogó tanulmányt készíteni.

Ajánlom Szabó Attila muzeológusnak a versenyről szóló tanulmányát, melyben a részletes végeredmények is megtalálhatók. (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum 2012-es évkönyve)

Advertisements
Galéria | Kategória: Évfordulók, Írások | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s