Nyári élmények

B_20

A vitorlázó repülés, a légjárás, a szabad szárnyalás talán legszebb formája. Már több alkalommal, pontosan háromszor volt lehetőségem vitorlázó repülőgéppel a levegőbe emelkedni. Az első kettő már több mint 10 éve történt a Ferihegyen működő vállalatok dolgozói és családjaik számára Dunakeszin szervezett repülőnapokon történt egy-egy iskolakör erejéig. Visszagondolva a rövid repülésekre, a csőrlésből történő indulásra, a meredek emelkedésre, a bal fordulókra, a rövid- majd a hosszúfalon történő repülésekre, a süllyedés után leszállásra, melyek már korán felvillantották számomra a vitorlázó repülés élményekben gazdag világát.

Budaörs, 2014. június 9., kora délután

Ezen a napon, fiam kettőnket, engemet és testvérét, lányomat ajándékozott meg egy-egy repüléssel a születésnapunk alkalmából, élve egyik kollégája révén adódó lehetőséggel, aki régi sportrepülő. Ilyen körülmények között vált lehetővé számomra egy újabb, a korábbiaknál hosszabb, 13 perces szabad szárnyalásra a Budaörsi repülőtér légterében. Lányom repülése az emelő terek hiánya folytán csak egy normál iskolakörre tellett, sajnálom is érte.

A repülés kissé termikes, igazi nyári repülő időben történt. Beszállás, elhelyezkedés a jó öreg Góbé, már-már puritán hátsó ülésében. Az övek becsatolása, a kabintető becsukása után megfeszült a csörlő kötele. A gép kissé nyikorogva, pattogva, egyre zajosabban, de néhány méter után már stabilan gurult miközben erőteljesen gyorsult, s a szárnyvéget tartó segítő is elmaradt. Egy utolsó döccenő és elszakadtunk a földtől, a gurulás során keletkező zajt az áramló levegő egyre erősödő surrogás váltotta fel. Meredek szögben emelkedtünk, de rövidesen megszűnt a csörlőkötél húzása és a leoldása után vízszintes repülésbe mentünk át, úgy 300 m magasan. Egy balfordulóval felszabadítottuk a légteret az utánunk startolóknak és a repülőtértől északi irányban haladtunk. A siklás során a kissé „lógó” varióméter mutatója megélénkült és feles, egyméteres emelést kezdett el mutatni. A pilóta ösztönei és az évtizedes tudása, gyakorlata révén jobbra-balra fordulózva kezdte el, kereste a nem túl erős feláramlásokat, melyeket a gép enyhe remegése megbízhatóan jelzett is. Az emelések vízszintes irányban ugyan kis kiterjedésűek voltak, de elég volt ahhoz, hogy kissé magasabbra emelkedjünk, de a kedvező tendencia ellenére a 400 m-es magasságot ejtőernyő hiányában nem léphettük át. Felettünk, művészi aláfestésként a csodásan kék égbolton, Ferihegy irányából északnyugat felé emelkedő forgalmi gépeket és több, az 10-11 km magasan átrepülő forgalom által húzott fehér kondenzcsíkot lehetett észlelni.

Az utasnak nincs más dolga, mint szemlélni a tájat, kapaszkodni és figyelni a pilóta határozott kormánymozdulatait. Láttam az alattunk húzódó viharos sorsú, repüléstörténetünkben oly jelentős szerepet játszó, már több mint 75 éves Budaörsi repülőteret rajta a játékméretű épületekkel, repülőgépekkel, az 1937-ben épült forgalmi hangárt és sajnos nem a legjobb állapotban lévő körépületet. Miért is nem lehet kellően megvédeni, karbantartani a múltunk, ilyen jelentős emlékeit? A repülőtér körül a város egyre jobban terjeszkedik és egyébként is mindenhol fogy a zöld területet. Mi lesz a sportrepülésünkkel, ha …..?

A gép apróbb remegéseiből, a vékony lemezek hangjából, a süllyedéseknél, az emelkedéseknél, s a kellően bedöntött fordulóknál jelentkező terhelésekből érezni lehetett, hogy a „hatodik érzékszervem” alatt lévő fémmadár szinte „élt”, örömmel hasította a felhőtlen eget. Pillanatra eszembe jutott ez a szinte elnyűhetetlenek tűnő, de már szinte az Old Timer kategóriába tartozó típus tervezője, a néhai, Kossuth-díjas Rubik Ernő. Jót alkotott ő és a gépet gyártója, a Szombathelyi AFIT is.

Sajnos az örömrepülések is végesek, rövidesen elérkezett a leszállás ideje. Bal hosszúfalon haladva süllyedtünk és a forduló után már egészen alacsonyan siklottunk az autópálya és a repülőtér északi szélén lévő bevásárlóközpont épületei felett és a HA-5560-as a pilótája finom, de határozott kormánymozdulatai révén újra az anyaföldhöz közeledett. Egy döccenés és földet értünk, a gép egyre lassulva gurult, majd rövid kifutás után megállt, s a bal szárnyvégre dőlt. Kabintető nyitás, kikászálódás a gépből, majd segédkezés az újra startra állításában. Ennyi volt, ami ugyan nem rengette meg a világot, de egy „C” vizsgányi időt töltöttem a levegőben. Nagy élmény volt, s „Ki magasban száll, annak térkép e táj”. Mennyire igaz!

Úgy vélem, hasonló élményben bárki részesülhet, aki kilátogat az egyre fogyatkozó számú sportrepülőterünk egyikére és vált egy utasrepültetésre szóló jegyet.

Köszönet érte a fiamnak és a kollégájának valamint a segítőknek, a repülő klub tagjainak.

 

 

 

 

 

Reklámok
Galéria | Kategória: Írások, Fotók, Repülőgép típusok | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s