Fonó Albert a torlósugárhajtómű feltalálója

A magyar Fonó Albert, kortársait szerte a világon megelőzve ismerte fel a sugárhajtás megvalósíthatóságának lehetőségét és sugárhajtómű találmányaival örökre beírta nevét az egyetemes repüléstörténet nagykönyvébe.

Fonó Albert életrajza, munkássága

1. k

Fonó Albert akadémikus, Kossuth-díjas tervező és tanácsadó gépészmérnök, a sugárhajtás úttörője 1881. július 2-án született Budapesten, Fischer Zsigmond és Herz Róza első szülött fiaként. Apja, a későbbi borkereskedő jó érzékkel, kézügyességgel megáldott, a Tolna megyei Regöly németajkú falu szülötte volt. Anyja Miskolcon született, mint jól menő élelmiszer és takarmánykereskedő leánya. A szülők 1880-ban házasodtak össze és nagy gonddal nevelték Albertet és öccsét, az 1884-ben született Miklóst. A család megélhetését néhány évig a fejlődő Fisher és Brandt bornagykereskedés jövedelme biztosította. Budapesten először a Király utca 69-ben laktak. A gyerekek az Érsek utcai elemi iskolába jártak, ekkor épült Budapesten az első villamosvonal is a nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. Középiskoláit a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, de ekkor már az Eötvös utca 8. számú házban laktak. A fiatal fiú igen fogékony volt a természettudományokra, minden új dolog megragadta figyelmét és igyekezett a gépek szerkezetét, működését megérteni. Matematika tanára az a Rátz László volt, aki Neumann János és Wigner Jenő későbbi híres tudósokat is tanította. Zongorázni is tanult, bár az már kevésbé tetszett neki Egyetemi tanulmányait 1899-ben elkezdte a budapesti Műegyetemen, ahol megismerkedett Kármán Tódorral, akivel szoros barátságot is kötött. Az egyetemen kiváló tanárai voltak, mint pl: Bánki Donáth, Schimanek Emil. Gépészmérnöki oklevelének átvétele után, 1903-ban először a Ganz Villamosgépgyárban helyezkedett el, amelynek akkoriban a nagyhírű Bláthy Ottó Titusz volt az igazgatója. Első munkái között szerepelt Esztergom város világításának szerelési munkálatainak vezetése. 1905-től évekig, először ösztöndíjasként, majd alkalmazottként külföldön dolgozott tapasztalatszerzés végett, svájci, belga, francia, angol és német gyárakban. Németországban, Kölnben gőzturbinák szerelésével foglalkozott, ahol majdnem ipari kémkedés gyanújába keveredett, mert nem mérnökként, hanem egyszerű munkásként dolgozott. Külföldi tapasztalatait, tudományos tanulmányait később a magyar Mérnök- és Építész-Egylet Értesítőjében közölte is. Fonó visszaemlékezésében megemlítette, hogy bármerre is járt a világban szinte mindenhol találkozott magyar műszakiakkal, akik hála a jó hazai képzésnek minden területen megállták a helyüket. Utolsó külföldi állomásán Londonban alaposan megismerte a tanácsadó mérnöki munkát és elhatározta, hogy hazatérve itthon is ilyen tevékenységet fog folytatni. A tekintélyének megalapozásaként, 1909-ben megszerezte a frissen alapított műszaki doktori címet. Doktori oklevelének száma 29. volt és a disszertációjának címe „A mechanikai munkatárolás szerepe a villamos hajtásnál”. Életében ekkor egy másik nagy változás is történt, mert még a doktori cím megszerzése előtt vezetéknevét Fisherről Fonóra változtatta. Apja pénzügyi segítségével, melyet féléven belül vissza is adott megnyitotta tanácsadói, mérnöki irodáját és első munkája egy bazaltbánya fúróberendezésének megtervezése volt. Az évek alatt végzett változatos műszaki munkák után 1914-ben be kellett vonulnia katonai szolgálatra, ahol rövidesen előállt egy korszakalkotó ötletével, a légitorpedóval.

A „légitorpedó”, avagy a torló sugárhajtómű

Fonó a háború kezdetétől fogva azon gondolkodott, hogy hogyan lehetne az ágyúlövedékek hatásos lőtávolságát növelni. Az ágyúcsőből kirepülő lövedék a megtett útja során folyamatosan veszít kezdeti energiájából, főleg a légellenállás miatt, melyet, ha valamilyen módon kompenzálni lehet, akkor az már a lőtávolság növekedéséhez vezet. Az a hadsereg kerül fölénybe a másikkal szemben, amelyik az ellenfelének lőtávolán kívülről tud hatásos tüzet zúdítani a másikra. Először a pótlólagos rakéta meghajtásra gondolt, de azt elvetve figyelme a légkör oxigénjét felhasználó, a lövedék által szállított tüzelőanyag elégetése során felszabaduló hőenergia felé fordult. 1915 januárjában elkészült a tervével, a ballisztikai számításokkal együtt és beterjesztette az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vezetésének, Bécsben. Fonó „légitorpedója”, melyet később „légsugár-motorként” is hívott a mai torlósugárhajtómű minden elemét tartalmazta. A szerkezet egy ágyúlövedékkel kombinált, egyszerű, forgó alkatrész nélküli hőerőgép lett volna. Elméletileg az ágyúcsőből kilőtt, nagy sebességgel repülő „légitorpedóba” belépő levegő lelassulva, összetorlódik, miközben a nyomása megnövekedik és a befecskendezett tüzelőanyaggal keveredve, elégetve, magas hőmérsékletű, nagy nyomású égésterméket alkot. A kitáguló égéstermék hőenergiája, a szerkezet elhagyása közben átalakul mozgási energiává, és a hatás-ellenhatás elve szerint mozgatni tudja azt. A légitorpedót – a részletek ismerete nélkül is megállapítható – valószínűleg csak nagykaliberű ágyúkból lehetett volna kilőni. Fonó vajon milyen tüzelőanyagot alkalmazott volna a szerkezetéhez, hogyan és mi módon oldotta volna meg a levegő és tüzelőanyag begyújtását, az égés folyamatos fenntartását? Milyen gyártástechnológiára lett volna szükség? Bonyolult lett volna-e gyártani? Ez újabb kérdéseket vetett fel. Fonó elgondolása bizonyára meghaladta az akkori katonai vezetők átlagos műszaki ismereteit. Azzal utasították el a beadványát, kísérletek nélkül, hogy a megoldástól gyakorlati siker nem remélhető. Bíztak a koruk hagyományos tüzérségi technikájában.

2. k

A két háború közti és utáni évek

1919-ben a Tanácsköztársaság alatt a Műszaki Üzemfelügyelőség tagja lett, mely miatt a későbbiekben fél évig nem is dolgozhatott, majd ott folytatta, ahol azt a háború megszakította. Fonó Albert személyesen is és irodáján keresztül számos üzem, bánya és egyéb termelő egység gépészeti és energiaellátási problémáját oldotta meg. Fonó Albert 1920-ban megházasodott, két fia Péter és András született. A már komoly gyakorlattal rendelkező tervező 1926-tól a hajózásban újdonságnak számító szárnyas hajókkal is foglalkozott. Ezen munkája során a világhírű magyar aerodinamikussal Kármán Tódorral is kapcsolatot tartott fenn. A munkáiból bejegyzett szabadalmak nem születtek, mert a hasonló elgondoláson alapuló szerkezetek a világ több országában foglalkoztatták a mérnököket és már védettek voltak. A találmány érékesítési lehetőségének az a feltétele, hogy a fennálló szükséglet kielégítését szolgálja. Ennek értelmében, ha a találmány előbb születik meg, mint ahogy arra szükséglet mutatkozna, akkor azt akkor nem lehet értékesíteni. A II. Világháború utolsó éveiben a családnak, származásuk miatt bujkálniuk kellett, fiai a háború után Stockholmban is éltek. Fonó öccse egy német haláltáborban vesztette életét. A háború után az energetikai területen, a gyárak újjáépítésében, a termelés megindításán dolgozott, miközben. 1947-től a műszaki egyetem magántanára lett. 1950-től a magántervező irodájának bezárásra kényszerült és a Kohóipari Tervező Irodában helyezkedett el. 1954-ben a MTA levelező tagja lett, majd 1956-ban életművéért a Kossuth-díj I. fokozatát kapta.

Új utakon, a nagysebességű repülés

A repülés fejlődésével Fonó rövid időre visszatért korábbi elképzeléséhez és mindenkinél előbb ismerte fel, hogy a repülőgépek meghajtására szolgáló légcsavar bizonyos határokon túl már nem lesz megfelelő, át kell térni egy új megoldásra, a sugárhajtásra. Fonó előrelátása azonban csak a II. Világháború idejére vált valósággá. Korábbi terveit átdolgozta, melynek fejtegetéseihez, a gőzturbinákkal kapcsolatos munkái is hozzájárultak. 1928. május 26-án szabadalmi kérelmet adott be a Német Birodalomban a repülőgépek meghajtó motorokra „Légsugármotor nagy magasságok számára” címmel, melyhez július 8-án még egy kiegészítést fűzött. A törzs anyag a nagy sebességgel repülő szerkezet számára hasznosítható tiszta „légsugár-hajtóműre” vonatkozott, melynél a belépő levegő elég nyomást biztosít a jó hatásfokú expanziós munka számára. A kiegészítő anyagban az indításról és a kis sebesség esetében használatos külön erőforrásról, az égőtér előtti légsűrítő meghajtásáról volt szó. Az alapos és megbízhatónak tartott német hivatal több mint négy évig vizsgálta a beadványát és végül 1932-ben DRP 554 906 és 560 075 szám alatt, mindenkit megelőzve szabadalmat is kapott rá.

4.0 kRe-exposure of Fonosz0054. k

Fonó itthon próbálta találmányát repülőgépek meghajtásra hasznosítani, de a kísérletek kezdeti szakaszához is 1 millió pengőre lett volna szükség, de a gazdasági világválsággal terhel időszakban, ekkor erre sehol sem adtak pénzt, pláne nem Magyarországon. Fonó Albert találmányi védettsége csak Németországra és Olaszországra terjedt ki, de a Junkers gyár érdeklődése ellenére sem tudta azt értékesíteni. Egy idő után azonban az érdektelenség miatt beszüntette a díjfizetést, így meg is szűnt a szabadalmi védettsége. A jövő Fonót igazolta, mert alig egy évtizeden belül több országban is hatalmas erőfeszítéseket tettek az újfajta repülőgépmotorok előállítására.

3. k-crop

Angliában Frank Whitle repülőőrnagy a 30-as évek közepétől foglalkozott sugárhajtóművel, olyan kísérleti gázturbinával, mely közbeiktatott sűrítővel volt ellátva. A komoly állami támogatást kapó kutató egyre komolyabb sikereket ért el.

Whitle, 1958-ban Nagy Ernővel, magyar műszaki élet ismert alakja a Farnhboroughban megrendezett repülőipari seregszemlén rövid beszélgetést folytatott sugárhajtás aktuális kérdéseiről. Az angol mérnök már a beszélgetésük elején megjegyezte, hogy nekünk, magyaroknak is van kiváló szakemberük a sugárhajtás területén, aki nem más, mint Fonó Albert. Frank Withle munkája kezdetén alaposan áttanulmányozta Fonó munkásságát, szabadalmait, és visszatekintve úgy ítélte meg, hogy az ő elképzeléseit valósította meg, amikor a működőképes sugárhajtóműveit megalkotta. Whitle eredeti szabadalma a gázturbina hajtásra vonatkozott, de az általa alkalmazott módszer alapjában Fonó kiegészítő, pótszabadalmának felelt meg.

A háború utáni években a hangsebesség átlépése és az annál nagyobb sebességű repülés újabb problémákat vetett fel és újfajta erőforrásra is szükség volt. Az 1950-es években épültek olyan tolósugárhajtóművek, melyek már megbízhatóan működtek. Az angol Bristol cég „Thor” típusa, mely kívülről inkább egy kályhacsőre hasonlított már kétszeres hangsebességet biztosított egy rendszerbe állított brit légvédelmi rakétának.

400-Bristol_Bloodhound_SAM_missile

Kísérletek folytak tolósugárhajtóművel felszerelt repülőgépekkel is. Az ilyennel felszerelt repülőgépet először hangsebesség körüli sebességre kellett felgyorsítani, hogy a tolósugárhajtómű elkezdjen működni. Ezt egy hagyományos gázturbinával oldották meg, melyet, jobbára egybe építették a torlósugárhajtóművel, ami a kellő sebesség elérése után már tovább gyorsította a repülőgépet, a gázturbinás hajtóművet le lehetett állítani. A leszálláshoz a repülőgép ismét a hagyományos gázturbináját használta. A torlósugárhajtómű, a sebesség növekedése folytán egyre jobb hatásfokkal működött. Hátránya hogy óriási a fogyasztása és speciális anyagok kellenek a hatalmas hőterhelés elviselésére. Ilyen kísérleti típus volt többek között a francia Nord Aviation 1500-as „Griffon” fantázia nevű repülőgépe, mely 2000 km/órás sebességgel repült 1950 évek második felében.

5. k

Fonó Albert hosszú munkássága alatt főleg a bányászatban és az energetika iparban fejtette ki tevékenységét. 20 fajta kutatási témában, 46 különféle szabadalmat dolgozott ki. 1961-től tagja volt a MTA Űrkutatási Bizottságának és elnöke volt a MTESZ Központi Asztronautikai Szakbizottságának, mely tiszteletére, 1980-tól Fonó Albert Emlékérmet adományoz a földön kívüli térség tanulmányozásában kimagasló, önálló tudományos munkásságot folytatók részére. A Varga Imre szobrászművész által tervezett emlékplakettet elsőként Farkas Bertalan, az első világűrben jár magyar kapta meg.

6. k

Fonó Albert Budapesten, 1972. november 22-én hunyt el 91 éves korában.

Advertisements
Galéria | Kategória: Évfordulók, Írások, Személyek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s