A léghajózás magyar úttörője, Schwarz Dávid (2/2)

Schwarz Dávid Berlinben

A sikertelenségét kiheverő, Schwarz Dávid Carl Berggel karöltve újabb próbálkozásba kezdett. Igyekeztek felsőbb köröket megnyerni, hogy végre megépülhessen és repüljön az, amiben mindketten hittek, a merev, alumíniumból készült kormányozható léghajó. 1894. december 16-án, a monarchia kormányának engedélyével aláírták azt a szerződést, mely szerint a fent említettek a Német Császári és a Porosz Királyi Kormány rendelkezésére bocsátják a találmányt. A leírások szerint a Berlinben épülő léghajó kialakításában csaknem azonos volt az Oroszországban épülttel, annak tapasztalatait felhasználva, bár a rajzok és a méretek valamint az elkészült léghajó fotója között néhány különbség szabad szemmel is észrevehető volt. A korabeli források az átmérőjét 12 m-ben a térfogatát 3607 m3-ben adták meg. A hosszra azonban többféle adat is volt 41,5 m, 47,5 m, sőt a Berg művek irattárában lévő rajzon már csak 38,22 m szerepelt, de fennáll annak a lehetősége is, hogy egy eddig ismeretlen műhelyrajz alapján épült. A 10 LE-s, vízhűtéses motort, egy emelő és egy toló légcsavart is magába foglaló lemezburkolatú gondolát mereven rögzítették a léghajó teste alá. A további két, a léghajótest jobb és baloldalán, az alsó harmadában lévő kétágú, húzó légcsavarokat a motortól idevezetett szíjak hajtották. Ezeknek a légcsavaroknak az egymástól független működtetésével tervezte Schwarz a kormányzást, nem pedig aerodinamikai kormányfelületekkel. A közel két évig tartó építési munkálatok befejezése után 1896. október 9-én elkezdődött az első próbatöltés, de a gáz nem volt megfelelő és ezért nem rendelkezett elegendő felhajtóerővel és a léghajó nem tudott felemelkedni. Az újabb kudarc valószínűleg alaposan megviselte az egészségében már amúgy is megrendült feltalálót. Várni kellett a megfelelő tisztaságú töltőgázra, melyről 1897. január elején kapott értesítést Bécsben, ahol éppen tárgyalt. Néhány nappal később, január 13-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Repült az első merev, fémből készült kormányozható léghajó

Elkészült a léghajó, volt már megfelelő gáz, de ki próbálja ki? Schwarz halála alaposan megzavarta az első repülés előkészületeit, hiszen ő akart vele először a levegőbe emelkedni, tartalék pilótáról nem szóltak a korabeli feljegyzések. Ekkor lépett színre felesége, Melánia asszony, aki szervezte, ellenőrizte a befejező munkálatokat és lépéseket tett az első repülés kivitelezésére. Érthetetlen, de a poroszok megtiltották a léghajóskülönítményük bármely tagjának a léghajóval való felszállást. Végül egy volt katona, Ernst Jagels leszerelt tiszthelyettes jelentkezett a felszállásra, akinek azonban nem volt léghajó-vezetői gyakorlata, de más hiányában az özvegy csak vele tudott leszerződni. A történelmi jelentőségű felszállásra 1897. november 3-án került sor. Az idő nem volt a legalkalmasabb, ma úgy mondanánk a berepülésre, mert a talaj közelben fújó 25 km-es szél a magasban még erősebb volt. A 3500 kg tömegű léghajó 460 m magasba emelkedett fel és az ott fújó 50 km/órás ellenszélben is képes volt előrehaladni. A kezdeti sikert egy nem várt műszaki hiba pecsételte meg. Először a jobb majd a bal oldalsó légcsavart meghajtó szíj is lecsúszott a tárcsájáról, megszűnt a forgása és ezzel együtt kormányozhatatlanná vált a léghajó. A tapasztalatlan pilóta megijedve túl sok gázt engedett ki a léghajóból és az erősen süllyedni kezdett. A szemtanuk szerint a léghajó azonban az első földet érésekor még nem sérült meg, de mivel nem volt ott a kiszolgáló személyzet, hogy rögzítsék a testet az ismét a levegőbe emelkedett. A második durvább földet érés során, melybe az erős szél is besegített a léghajó középen megrogyott, javíthatatlanná vált. Ezzel fejeződtek be a Schwarz féle léghajó kísérletei. A csak részben sikeres repülésről a különböző katonai és aviatikával foglalkozó lapok azonban elismerően szóltak.

Schwarz Dávid és Ferdinand Zeppelin kapcsolata

Az eltelt emberöltök során repüléstörténetben Schwarz Dávid munkássága érdemtelenül elhalványult és a merev kormányozható léghajó feltalálójának Zeppelin grófot tartották. Az is igaz, hogy a korabeli magyar lapok a külföldiekkel ellentétben alig foglalkoztak Schwarz munkásságával. A történelmi tényeket áttekintve, kiértékelve kiderül, hogy a gróf is foglalkozott a léghajózással és már az 1887-es évben beadványt intézett a württembergi királyhoz kormányozható léghajó építéséről. 1893 szeptemberében a porosz hadsereg vezetőinek is felterjesztette kísérleteinek eredményét, melyet az illetékes azonban az 1894. július 10-i szakvélemény alapján el is utasított. Az elkövetkező években Zeppelin tovább tökéletesítette elképzelését, de támogatást továbbra sem kapott. 1896-ban megalapította a ” Stuttgarti léghajózást előmozdító társaságot”. A poroszok Schwarzot és a bemutató repülésén – mely nem sikerült – életét vesztő Woelfert-en kívül mást nem kívántak támogatni és rengeteg pénzt kidobni a szerintük katonai célra alkalmatlan dologra. Ez volt az oka, hogy a gróf egyre rosszabb viszonyba került a katonai vezetéssel és minden igyekezete, befolyása ellenére sem tudott támogatást kicsikarni és csak jóval később, 1907-tól császári parancsra kezdődött el Zeppelin terveinek katonai vonatkozású támogatása. A gróf is makacsul hitt a léghajózásban és remekül látta meg a Schwarz léghajó kimagasló előnyeit, előremutató megoldásait, melynek felszállásánál ott volt. Az özvegytől megvásárolta a szabadalmakat és a terveket. A gróf Carl Berg támogatásával – aki tisztességes módon járt el a Schwarz örökösök megfelelő javadalmazásának érdekében, bár ez nem jelentett sok pénzt – az évek során alkalmazta, továbbfejlesztette és építette rendíthetetlen szorgalommal, elszántsággal egyre nagyobb léghajóit. Ezek a tények egyiküknek az érdemeiből sem vonnak le semmit. Mindketten a léghajózás nagy alakjai voltak.

Siker a sikertelenségben

Schwarz Dávid olyan megoldásokat dolgozott ki a merevtestű léghajóépítésben, melyet előtte még senki. A puhatestű léghajók hálóval burkolt teste a benne lévő gáz fogyása esetén megroggyant, alakját nem tartotta emitt volt célszerűbb a merev léghajótest. Kiváló érzékkel alkalmazta az új fémet, az alumíniumot. A másik eredeti elképzelése volt, hogy a töltőgázt több zsákban tárolta, és ezek a feltöltéskor a léghajó vázának a belső részeihez simulva szorították ki a levegőt a testből. A gázzsákok hosszabb időre biztosították az illékony és robbanékony hidrogén felhajtóerejének kihasználhatóságát, és a pontosabb eloszlást. Ennek a módszernek az előnyeit a korabeli szakemberek többször is méltatták és elismerték ezen a területen is az elsőségét. A gondola szilárd rögzítését is ő oldotta meg elsőként, de több szabadalom és apróbb technikai megoldás is fűződött a nevéhez. Sajnálatos, hogy az első felszállást nem érhette meg, mert ha igen, akkor biztosan minden másképpen alakul. Halála után az özvegye ismét felkínálta a monarchiának a találmányát, de a válasz az volt, hogy a Monarchiának nincs rá szüksége. Rövid munkásságára visszatekintve igaz az a mondás, hogy „Senki sem lehet próféta saját hazájában”.

Bécs központi temetőjében alussza örök álmát.

Reklámok
Galéria | Kategória: Írások, Személyek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s