Az elveszett nemzedék, a Tupoljev Tu-144-es (3/3)

Az elveszett nemzedék, a Tupoljev Tu-144-es (3/3)

3. rész

A Tu-144-essel kapcsolatos élményeim

Visszaemlékezve a 40 évvel ezelőtti eseményre, a Tu-144-es budapesti látogatása akkoriban hatalmas szenzációt jelentett.

1972. szeptember 29-én, pénteken reggel 6 órakor kezdődött a műszakunk. A csoportvezetőnk reggeli eligazítása után, mivel aznapra nem volt a hangárban ápoláson egyik Malév repülőgép sem, így szerszámaink rendezésével és hangárrenddel kellett foglalkoznunk. Már kora délelőtt hallottuk, hogy ma érkezik a Tu-144-es melyről már korábban is hallottunk híreket, láttuk a televízióban, de élőben látni az más. Ebéd után, mivel a hangárban más munkánk már nem volt, kölcsön adtak néhány fiatal kollégámmal együtt a kerék külső gumikat tároló, még az 1950-es években épült „hideg” raktárban végzendő rakodás segítése céljából. Kértük a csoportvezetőnket, hogy a Tu-144-es leszállását szeretnénk megnézni, amibe természetesen bele is egyezett. Ekkor úgy tudtuk, hogy délután 2 óra körül érkezik. A raktárossal közöltük is ezt és rövid rakodás után ki vonultunk a megfigyelőhelyünkre, az Il-18-as indítóház bal oldalán lévő sugárterelő rácshoz. Az indítóház két oldalán lévő idomvasakból és vaslemezekből hegesztett, a földhöz viszonyítva ferdeszögben elhelyezett szerkezetet az itt hajtóműpróbát végző Tu-134-es típusú repülőgépek számára készítették. A rácsszerkezet a hajtóműveiből kiáramló gázáramot megtörve ferdén felfelé irányította. Ez biztosította, hogy az ott lévő repülőgép működő hajtóműve nem fújt szemetet, kavicsot a mögötte lévő „A” gurulóútra, avagy éppen ott mozgó repülőgépekre. Erre az akkor még stabil szerkezetre, másztunk fel néhányan és telepedtünk le a felső harmadában és sűrűn tekingettünk vecsési irányba. Az hogy jó időben értünk ki, az is jelezte, hogy a hangár felé nézve sok kint álldogáló kollégát vettünk észre, hiszen ők is látni akarták látni a Tu-144-es érkezését.

14 óra után rövidesen fel is tűnt a 31-es irányból bevezetést végző, lehajtott orral, nagy állásszöggel süllyedő repülőgép. A repülőgép a küszöb átrepülése után a pálya első harmadában a „gödörben” ért földet és rögtön fékernyőt is oldott, mely rögtön belobbant. Az egyre lassuló nagy madár a „C” guruló úton befordulva dobta el a két hatalmas fékernyőjét, melyeket az „Előtérügyelet” a „Startszolgálat” szedett össze. A CCCP-68001-es lajstromjelű repülőgép méltóságosan gurult el a forgalmi épület és a hangár közötti előtérre gurult. A startosok a Pest felé néző repülőgép főfutói elé féktuskókat helyeztek. A repülőgéppel érkező küldöttséget, melyet ünnepélyesen fogadtak a Malév akkori megtoldott és legmagasabbra állított lépcsőjét használva lépett ki a szárnytő fölötti ajtón. A repülőgépet rögtön körbe is kordonozták. Később egyre több repülőtéri dolgozó, közte én is ment a hatalmas hófehér gépmadár közelébe.

Másnap délelőtt a kordonnal körbekerített gépet, a „B” portán keresztül belépő több ezer kíváncsi ember is megtekinthette. A nyilvános repülőgép bemutató szerveztek meg a sajtón, rádión keresztül és ez volt talán az utolsó ilyen nagyközönség számára is nyitott repülőgép bemutató program Ferihegyen. A repülőgép még aznap, délután a megjelent magas rangú párt és állami vezetők előtt a repülőtér légterében hatalmas dübörgés közepette bemutató repülést is végzett, melyet azóta is sajnálva de nem láttam. A gép a következő napon repült el Budapestről.

A később többször is szóba került a repülőgép és olyanokkal is beszéltem, akiknek volt szerencséjük, bejuthattak a repülőgép belsejébe. Elmondásuk szerint az utas ülések egy része helyén rengeteg mérőműszer volt, a pilótafülkében pedig még a katapultülések voltak. A következő években is többször a nyilvánosság elé került a típus, főleg a sajnálatos párizsi katasztrófa kapcsán. Közel 10 évvel ezelőtt volt szerencsém egy felejthetetlen napot eltölteni a németországi Sinsheimben lévő Autó+Technik múzeumban, ahol a bejárat melletti csarnok tetején lévő állványokon magasló CCCP-77112-es lajstromjelű Tu-144-es már messziről látható volt. Érdekesség, hogy nem csak kívülről, hanem belülről is megtekinthető. Az utastérben lévő tájékoztató tablókon be is mutatták a típus történetét

A nemzetközi viszonylatban a szuperszónikus utasszállítás korszaka a Concorde későbbi balesetével egy időre le is áldozott, bár időről-időre, újra meg újra napvilágot látnak különféle tervek, amik inkább már a hiperszónikus tartományban repülő eszközökről szólnak.

Képek

Vége

Advertisements
Galéria | Kategória: Évfordulók, Írások, Fotók, Repülőgép típusok | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s