Pincetúra Köbányán

Még augusztusban egy érdekes hírre figyeltem, miszerint a Kulturális Örökségvédelmi Napok keretében kőbányai pincelátogatásra lehet jelentkezni. Hoppá! Ez kihagyhatatlan program, hiszen a kőbányai sörpincékben, kényszerűségből 1944 nyarától repülőgép és motorgyártás folyt Ez engem érdekelt. Olyan helyre látogathatok el, ahová ritkán lehet csak bejutni. A megadott napon rajtam kívül sokan mások is éltek ezzel a lehetőséggel.

A Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. által szervezett pincelátogatásra szeptember 15-én került sor. A pincetúra részvevői a Bánya utca 37. sz alatt, a volt Dreher sörgyár mellett a jelenleg ismert, több mint 32 km-es pincerendszerének egyik bejáratánál gyülekeztek. Az első, közel százfős csapat szakavatott vezetője a túra kezdetén röviden ismertette a pincerendszer kialakulásának történetét, mely több száz éves múltra tekinthet vissza. Az innen kitermelt miocén korabeli, szarmata mészkő elsősorban az 1838-as jeges árvizet követően Pest legfontosabb építőköve volt és a terület, a későbbi Budapest X. kerületének, a Kőbányának a névadója is volt. Az egykori Pannon-tenger rétegesen lerakódott, könnyen kitermelhető fehér színű köveiből épült több ma is álló híres épület. Ilyen kövekből épültek az Andrássy út paloták, a Halászbástya, a Citadella, az Operaház, az MTA épülete, de innen szállították a fagyálló mészkövet a Lánchid és a Margit híd építéséhez is. A kőbányászat az 1890-es években befejeződött és ezzel, mintegy 180 ezer négyzetméteres alapterületű, Magyarország legnagyobb összefüggő pincerendszere alakult ki. Ettől függetlenül azonban vannak különálló, kisebb-nagyobb pincebokor is pl. az Óhegy gyomrában. A pincerendszer jelenleg az Élessarok a Jászberényi út, Maglódi út, Téglavető utca, Harmat utca, Ihász utca, Halom út, Bebek út közötti területen helyezkedik el 10-15 m mélységben, de vannak olyan részek is melyek 30 m-re vannak a felszín alatt. A pincerendszer fésűs elrendezésű egy vagy többszintes kialakítású, számokkal jelölt, egymással sok helyen összekötött járatok és pinceüregek 4-6 méter szélesek és magasak, de a méretek sok helyen akár a 8-10-12 m-t is elérték. A pincerendszer méretei folytán korábban szekerekkel, majd később akár teherautókkal is jól járhatók voltak. A pincék több helyen már megerősített födémrészekkel, pillérekkel is rendelkeztek és a háború alatt óvóhelynek is használták. Az így kialakult földalatti labirintus télen-nyáron 8 fokos egyenletes hőmérséklete kedvező körülményeket nyújtott kezdetekben a borászat, majd a sörgyártáshoz és a késztermékek tárolásához. Később gombatermesztésre is használt kürtők sokaságán átszellőző páratlan, pincerendszer napjainkra kiürült, a mélyebb részeket már a víz is elöntötte és egészének vagy részeinek a végleges hasznosítása még várat magára.

A teljes pincerendszer egészének mintegy 5%-át bemutató pincetúra során az egykori, főleg a sörgyártás nyomaira utaló nyomokat láthattunk. Rozsdás csövek, vasszerkezetek és elektromos vezetékek tartó elemeinek maradványait lehetett felfedezni. A tájékoztatón hallottak szerint a pincerendszerben a rövid ideig tartó repülőgépgyártásra már csak a sziklatömbökbe bevágott kisebb fülkék emlékeztetnek, de lehet, hogy a kb 50 perces túra által túlnyomó többségében nem érintett részek talán még rejtegetnek titkokat a magyar repülés ipari hátterét kutatók számára.

A különleges élményt jelentető pincelátogatás a Dreher Antal egykori, a belsőleg igen elhanyagolt állapotú villája mellett ér véget, amikor egy meredek szűk feljárón léptünk ki az alvilágból a napvilágra.

Repülőgép és motorgyártás a kőbányai sörpincékben

1944 nyarán az országot érő folyamatos légitámadások miatt a „vadászprogram” megvalósítása érdekében a felszíni termelést a földalatti pincékbe, barlangokba telepítették át, melyről sajnos kevés, olykor egymásnak ellentmondó információink vannak. A kőbányai sörpincékbe és a budatétényi pincékben 1944 nyarán ezeken a helyeken már 6500 fő dolgozott, melyek között osztrákok, németek, csehek, olaszok, de még belga és orosz származásúak is voltak. A gyártáshoz szükséges alkatrészeket és kisebb berendezéseket Budapesten és környékén tárolták, illetve szerelték össze. Az 1944 júliusában beindult termelés folyamatosan nőtt. Október végére már 128 db kész Me-109 G10-et, és 14-est, mintegy 50 db sárkányt és kb 200 db DB 605-ös motort állítottak elő. A hónap végétől elkezdődött szovjet szárazföldi csapatok offenzívája a főváros bekerítéséért, a gyártást le kellett állítani.

A repülőgép és motorgyártás kitelepítése Ausztriába

A Honvédelmi Minisztérium Repülőgépipari Kormánybiztossága 1944. november 15-én elrendelte a WM Repülőgép- és Motorgyár és a Dunai repülőgépgyár kitelepítését a Német Birodalomhoz tartozó Ausztriába. Leszerelték a Kőbányai sörpincékből a szerszámgépek, mintegy 60%-át. A gépeket, a nyersanyagokat, az alkatrészeket, a motorokat uszályokkal a Dunán, a sárkányokat pedig vasúti úton szállították el, de ekkor, mintegy 4000 fő munkás és tisztviselő is eltávozott az országból. Az utolsó szerelvény 1944. december 15-én hagyta el Budapestet. A különböző gyárakban, Landsbergben, Ausburgban, Schwatzban, Geiselhőringben felállított gépeken egészen 1945 áprilisáig folyt a termelés.

Advertisements
Galéria | Kategória: Írások, Hírek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s