40 éve a repülőműszaki pályán

40 éve a repülőműszaki pályán

40 év, 480 hónap, 175200 nap, irtó sok óra és perc. Ennyi időt töltöttem eddig a szakmában Küzdelmes, nehéz nappalok és éjszakák, kellemes napsütésben, rekkenő hőségben, hóban, szélben, esőben, hétköznapokon, hétvégeken, ünnepnapokon. A 40 már gombócból is sok és az sem mellékes, hogy a munkába való járás, a készülődéssel és utazással mintegy 4 évet tett ki, elgondolkodtató. A 40 évvel ezelőtti időszakra esett két 1971-es katasztrófa miatt a Malév megroppant tekintélyének helyreállítása, mely a vállalat átszervezésével és többek között a műszaki állomány létszámának növelésével is járt.

Élénken emlékszem az 40 évvel ezelőtti a Malévnál eltöltött első napomra. 1972. augusztus 1-jén, kedden reggel 6 óra előtt léptem be friss gépésztechnikusi oklevéllel a zsebemben, mint leendő repülőgép-szerelő a Ferihegyi repülőtér akkori „C” portáján. Érdekes, furcsa és különleges volt a hangár viszonylagos, zárt környezete, ahol egy Il-18-as állt. Némi tétovázás után a szerelők puritán, fapados pihenőjébe irányítottak. Illendően bemutatkoztam és érdeklődve néztem körül, de teljesen fel voltam villanyozva, dolgozni fogok, méghozzá repülőgépen, amire már régóta vágytam.

Érdeklődve figyeltem a repülőtér forgalmát is, a még alkalmanként közlekedő, irtózatos dübörgéssel felszálló Tu-104-est és a korszerűbb típusokat, főleg a karcsú Tu-134-et és az új szovjet típust a Tu-154-et. A műszaki állomány röviddel ezelőtt új, 12 órás folyamatos munkarendben, 4 hetes ciklusonként változó beosztással kezdett el dolgozni, nem voltak kivételek az ünnepnapok tekintetében sem. A repülőgépet a sárkány külső, belső, hajtóművek, futó és a KLGS szakágat, elektromos, navigációs, rádiós, lokátor, tűzoltó és oxigén rendszerekre bontották. Az elvégzett munkákat, szakaszosan és a végén is, független műszaki ellenőrök, MEO-sok is ellenőrizték majd az aláírásukkal és a pecsétjükkel is hitelesítették „szentesítették” az elvégzett munkát. A területeket egy-egy rendszertechnikus kolléga fogta össze, hibázta fel és az előre tervezett tevékenységeket, valamint a karbantartásközben feltárt hibákat az ide beosztott szerelők végezték el, javították ki megfelelő dokumentációk, technológiák alapján.

A repülésbe bekerülő fiatalok egy szigorú, nagy figyelmet, fegyelmet, pontosságot, folytonos tanulást igénylő környezetbe kerültek, amely jóval különbözött a repülőtér „kerítésen” kívüli világától. Az igényesség, a pontosság sokunk későbbi életét befolyásolta, változtatta meg, úgy tűnik örökre, de meg is szűrte az állományt. Rövidesen kitűnt, hogy kik voltak azok, akik csak menekülni akartak a sorkatonai szolgálat alól. A fiatalokat egy-egy idősebb kolléga mellé osztották be gyakorolni, tanulni a szakmát, az elméleti tanfolyam kezdetéig. Így kezdtem el ismerkedni a szakmával egy korábban Il-10 csatarepülőknél szolgáló szerelő kolléga mellett a „sárkány belsőn”, ami a repülőgépek utas és pilótakabinját jelentette. Ezután egyre több embert, tevékenységet ismertem meg és egyre otthonosabban mozogtam a hangárban és a közvetlen környékén. Néha a „startra” is felvittek minket segíteni, főleg akkor, amikor egy-egy Il-18-as repülőgép utasjárat után teherjáratot, vagy fordítva teljesített és a székblokkok ki és berakodásához kellett a sok kéz.

Rövidesen egyre több „zöldfülű”, mintegy 20-25 fő lett arányosan elosztva négy műszakban és az év végén kezdődött el az Il-18-as és a Tu-134-es típustanfolyam, melyre már régóta vártunk. Itt különféle tárgyakat tanítottak, mint pl. az aerodinamikát, a sárkány, a hajtómű ismereteket. Az általános ismeretek után konkrétan a típusokra vonatkozókat tanultuk. A jó két hónapos tanfolyam után jött a vizsga, majd a féléves gyakorlati időszak és csak ezután kaptam meg az aláírás jogot. Ettől kezdve az általam elvégzett munkát már nem a nálam idősebb kollégám írta alá, persze megfelelő ellenőrzés után, hanem saját magam. A vállamra nehezedő teher sokkal nagyobb lett, mint korábban, s a felelősség is tovább növekedett. A sárkány belsőből átkerültem egy akkor felállított speciális hajtóműves csoportba, amelyben öten dolgoztunk, közülük ma már csak én vagyok a pályán. A további pályafutásomat, kényszerűségből egy szerencsétlen hajtómű kiemelés változtatta meg és az a termelésirányítás területén folytatódott, már irodai körülmények között, de az érdeklődésem a repülés, a műszaki munkák után töretlen maradt.

Röviden ilyen volt a kezdet, bizony 40 év nagy idő. Oly annyira, hogy napjainkban az akkor kezdettek közül már csak hárman vagyunk az erősen átalakult vállalatnál, a pályán. Ezen időszak alatt, rengeteg tapasztalatot szereztem, sok embert ismerhettem meg, idősebbet és fiatalabbat, színpatikusokat és kevésbé színpatikusokat. Gondolataimban felrémlenek a nagy öregek, a nagytapasztalatú, jelentős repülő múlttal rendelkező, régi Malert-Maszovletes „szakik”, akik akkor már közel annyit dolgoztak a szakmában, mint ma én, de ez akkor azonban olyan távolinak tűnt. Sok egykori kollégának már csak a beceneve rémlik fel, de többüknek már ez sem. Sokan elmentek, kiléptek a vállalattól, nyugdíjba vonultak vagy más pályára kerültek, de többen is, akár idő előtt távoztak az élők sorából.

Mi újoncok, „inasok” szinte szájtátva hallgattuk a nagy öregek elbeszéléseit, adomáit, mai szemmel olykor túlzásaikat, talán füllentéseiket. Bizony ezeket már lehetetlen maradéktalanul összeszedni, pedig jó lenne, mert ezek a Moldova könyvekben olvasottakhoz hasonlóak és akkor hozzátartoztak a hétköznapjainkhoz, meghatározták azok jóhangulatát.

Fiatalként, megdöbbenve láttam a HA─MOH szétszóródott roncsait a futópálya mellett, amin röviddel azelőtt még dolgoztam is. Találgattuk mi történt. Soha nem felejthető látvány volt a hangárban a kupacokba rakott meggörbült légcsavarlapátok, alaktalan, törött lemezdarabok, a földdel eltömődött hajtóművek. Sokunk ekkor döbbent rá igazán, hogy a munkánk ilyen szomorú eredménnyel is járhat.

Visszanézve az évtizedek gyorsan elszaladtak, sok minden megváltozott, új vállatok alakultak vagy éppen a meglévők szűntek meg. A sokáig családias, a tisztelet határain belüli közvetlen légkör az évtizedek alatt megváltozott. Volt olyan bizonytalan időszakok is, amikor sokan már úgy jöttünk be dolgozni mintha „lökdösték” volna be az embert a munkahelyére. Sok választásunk azonban már akkor sem volt.

Az eltelt évtizedek során a repülés, repülőgépek, a repülőműszaki tevékenységek jelentős változáson, fejlődésen mentek keresztül, korszerűbb körülmények között, zárható, meleg hangárban, élvonalbeli eljárásokkal, modernebb szerszámokkal, eszközökkel.

Kavarognak a fejemben az érzések, a gondolatok jók is, rosszak is, hiszen a repülés utáni érdeklődésem, a műszaki vénám vitt a pályára. A mai fejemmel viszont már világos, hogy mit csinálnék másként, ha újra kezdhetném, de ez nem a „végeredményt” a repülőműszaki pályát kérdőjelezi meg.

Jó volt, szép volt, igaz volt.

Advertisements
Galéria | Kategória: Évfordulók, Írások | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s