Könyvespolcok kincsei 23.

A könyv aktualitását a 2012. május 29-én, a régi nevén a Ferihegy 1-es termináljának bezárása adta, mely különféle szempontok alapján mutatja be a repülőtér forgalmi épületének történetét. A 2005-ben a Budapest Airport által kiadott, kereskedelmi forgalomba nem kerülő könyvnek, mint a repülőtér történetének kutatója társszerzője voltam.

A forgalmi épület megálmodója ifj. Dávid Károly (1903-1973), a hazai új építészeti irányzat, a Bauhaus jeles képviselője volt. Az 1942-től épülő 1944-re félig elkészült épület a háború folyamán csak kisebb mértékű károsodást szenvedett. A repülőtér újáépítésének 1947-től kezdődő munkálatai során 1950. május 7-re, a repülőtér megnyitására a közúti homlokzata, az indulási-érkezési csarnoka és az irányítótornyai, valamint a terasz került használható állapotba. A jobb és baloldali szárny rész újjáépítése 1958-59-re fejeződött be. Az épületet a következő évtizedekben különféle hozzátoldásokkal bővítették, elrontva az épületegyüttes eredeti arculatát. Az épületben, az utasforgalom által használt területen kívül itt kaptak helyet a vállalatok, a repülőtéri hatóságok irodái, többek között a Maszovlet, a Malév, az LRI, a BA.

A 2-es „A” és „B” terminálok felépülte, 1985 és 1998 után a már 1-es terminálnak nevezett régi épület elvesztette eredeti funkcióját és csak, mint iroda épület szolgált 2003-ig , amikor is megjelentek Ferihegyen az alacsony költségvetésű légitársaságok. Ekkor egy részét gyorsan újra használatba vették. A 2000-ben műemléki védettséget kapó forgalmi épületet 2004 őszétől felújították és a színvonalas munka Európa Nostra díjat érdemelt. A közel eredeti formájában visszaalakított épület 2005. szeptember 1-től állt ismét az utasok rendelkezésére a napjainkban történt ismételt bezárásáig.

Felidézve az épülethez fűződő néhány saját emlékeimet, a legkorábbi még gyerekkoromból származik, amikor is nagy ámulattal néztem teraszról a nagy robajjal felszálló Tu-104-est. A Maléves majd az ACE-s időszakomból származó sok emlékem közül hirtelen a második emeleti műszaki könyvtár, a főbejárat feletti kultúrterem, a híres és elegáns „Mackó” presszó jut eszembe. Nem mindig kellemes élmény fűződött a második emeleten lévő egykori Malév a műszaki igazgató irodájához. Ide, a korábbi műszaki diszpécseri beosztásom révén az éjszakás szolgálatok után személyesen kellett leadnom a jelentéseket. Idővel jártam az épület más részeiben is, a pincétől a harmadik emeleten át a korábbi irányító tornyokig. Később láttam a felújítás során kivert közfalakat, megcsodáltam a még a háború alatt készült betonpilléreket, tartó elemeket és a néhány eredeti lépcsőt, korlátot, ajtót, márványlapot.

Remélem, hogy ez a jellegzetes, szememben igen elegáns, szép épület rövidesen újra az utasok szolgálatába fog állni.

Reklámok
Galéria | Kategória: Könyvek | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.